A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
66<br />
de jól tudják, hogy ez az új épület is tökéletlen s egy század <strong>tudományos</strong><br />
haladása architektúráját majd megint más fogalmi stilusban<br />
építi át. Ez a folytonos változás, az építőköveknek, sőt a fundamentumoknak<br />
állandó kicserélése azonban nem jelenti a tudomány<br />
csődjét és tehetetlenségét, hanem éppen ellenkezőleg: eleven életének<br />
s folytonos fejlődésének fényes tanúsága. A <strong>tudós</strong> kutató <strong>lelki</strong><br />
alkatában tehát jogosan él büszkeség a megismerésnek már elért<br />
eredményére, de ezt a büszkeséget mindig az a szerénység tompítja,<br />
amely a még Ismeretlen végtelen óceánjának láttára szívében fölfakad.<br />
Vannak <strong>tudós</strong>ok, akik éppen ezért szívük szerint alázatosak.<br />
De vannak olyanok is, akik inkább büszkék alázatukra, semmint<br />
valóban alázatosak. Ha hangoztatják alázatosságukat, már nem<br />
alázatosak.<br />
Az eszményi <strong>tudós</strong> egyébként éppen kutató természeténél fogva<br />
szerény és igénytelen, távol minden nagyralátástól, hetykeségtől, a<br />
mások dolgaiba való fölényes beleavatkozástól. Annak szemében<br />
ugyanis, aki gondolataival s minden érdekével egészen a nagy tárgyi<br />
problémákba mélyed, minden pusztán személyi és szubjektív dolog<br />
túlságosan kicsiny ahhoz, hogy ennek túlzott értéket tulajdonítson<br />
s vele sokat törődjék. Saját én-jét éppen egész lelkét betöltő tárgyszerelménél<br />
fogva nem állítja olyan magasra, hogy másokat minél<br />
mélyebben lenézhessen. Jól tudja ugyanis, hogy az, amit teremtő<br />
<strong>gondolkodás</strong>ával felfedezett és alkotott, a <strong>tudós</strong> nemzedékek hosszú<br />
során?k előző munkáján épült fel, amelyet ő csak továbbfejlesztett.<br />
HELMHOLTZnak 1886-ban a német szemészeti társaság ünnepélyesen<br />
nyújtotta át a Grafe-érmet a még fiatal korában fölfedezett nagyjelentőségű<br />
szemtükörért. Hosszabb válaszát allegorikus történettel zárta.<br />
Ezt lehetetlen ide nem iktatnom, mint a <strong>tudós</strong> szerénységnek klasszikusan<br />
jellemző példáját:<br />
«Tegyük fel – mivel a történeti igazságnak egy allegóriában<br />
nem kell kötnie bennünket – mintha Pheidias korában nem lett<br />
volna még eléggé kemény véső, hogy a márványt a formán való teljes<br />
uralkodással kimunkálhatta volna. Legfeljebb még csak agyagot<br />
lehetett gyúrni és fát metszeni. Ekkor azonban egy ügyes kovács<br />
kitalálta, hogyan lehet a vasat acéllá edzeni. Pheidias megörül az<br />
acélból készült jobb szerszámoknak, istenszobrokat vés velük s úgy<br />
uralkodik a márványon, mint senki sem előtte. Tisztelik s megjutalmazzák.<br />
Azonban a nagy lángelmék, amint mindig tapasztaltam, igen<br />
szerények éppen abban, amiben másokat messze túlszárnyalnak. Ez<br />
azért megy könnyen éppen nekik, mert nehezen értik meg, miért
Change language