A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

21
indítéka már nem pusztán a haszon, hanem a vele járó logikai gyönyör
is, amely a kíváncsiságnak, a problématudatnak kielégítéséből
fakad. így finomodik és szellemül át számos primitiv érzéki funkció
felsőbbrendű öncéllá, szellemi tevékenységgé. A lélekzésnek, szívverésnek
életfolyamata, a járás, mint a távolságot legyőző izommozgás,
természeténél fogva ritmikus jellegű. Vajjon nem a mozgásritmusnak
a hangritmussal való összekapcsolásából, az ezzel járó gyönyörből
támadt-e a tánc? Nem az ütemszerűen könnyebben lefolyó munkából
jött-e létre a ritmikus játék? S nincs-e köze, mint BÜCHER gondolta
(Arbeit und Rhythmus), az egyes ütemes munkanemeknek a
költészet metrumaihoz: vajjon a jambusz és trocheusz nem taposó
mértékek-e, azaz egy gyöngén és egy erősen fellépő láb? a szpondeusz
nem ütő-mérték-e s a daktilusz és anapesztus nem kalapácsmetrumok-e,
olyanok, amilyenek a kovács kalapáló munkájában
megfigyelhetők? A beszédet, mint a gondolatközlés gyakorlati eszközét,
a ritmus és a melódia gyönyöre énekké varázsolta át. A pusztán
érzéki látásból fejlődött ki fokozatosan az esztétikai szemlélet
s a hallásból a zene élvezete, tehát a látás és hallás így átfinomulva
magáért a látásért és magáért a hallásért szövődött bele az emberiség
lelki életébe és kultúrájába. Ugyanígy alakult ki a megismerésből,
mint életfenntartó és életfejlesztő tevékenységből az önmagáért
művelt, logikai gyönyörből fakadó tudomány. Az eszköz céllá emelkedett,
de ezzel az élet is többrétűvé, gazdagabbá, tartalmasabbá,
emberibbé s szebbé vált. A megismerés vágyának, a kíváncsiságnak
kielégítése, a gondolkodás örömmel jár magában is, a haszonra való
tekintet nélkül, éppúgy, mint a művészkedés, melynek gyökerei
szintén a gyakorlati művességbe, szerszámok készítésébe, épületek
emelésébe nyúlnak, de ezeket a műves a célszerűséggel átszellemíti,
vonalaik kifejező erejében, felületeik alakításának szépségében, a
részek egybekötésének egységes összhangjában gyönyörködik. Gondolkodás
közben a gondolatok sima, világos, könnyű, ellenmondásnélküli
lefolyása, a belátás bizonyossága és határozottsága jólesik:
ez az öröm, a megismerés boldog szenvedélye, az értelem nemes pátosza
a tudományos munka egyik lelki kútfeje. Érzelmeinknek táncban,
mimikában, énekben, képben, szoborban való kifejezése, a magunk
egyéniségének, életérzésének, belső életének ábrázolása gyönyörűséggel
jár: ez a szabad funkciógyönyör a művészkedésnek fo
lelki forrása. Annak, aki az öncélú tudományt kárhoztatja, el kell
vetnie a művészet értékét és jogosultságát is, mert mind a kettő
lényegében egy lelki tőről fakad: erőink örömteli szabad foglalkoz-