A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

122
ellentétben állottak a német egyetemi előadásokkal, amelyekben a
deduktív eljárás túlnyomósága miatt az egész tudomány szilárd szerkezetét
elvesztette.» (Eigene biographische Aufzeichnungen. Hersg.
λ. Κ. Esselborn. 1926.)
Ez az öregkor visszaemlékezése. De 1823-ban a párizsi egyetemen
tanuló ifjú LIEBIG ugyanígy bírálja a német kémia szellemét
PLATENhez írt levelében: «Éppen az újabb kémiára vonatkozó művel
foglalkozom, amely jó néhány esztendőre munkát ad majd nekem.
Valóban szomorú, mennyire eltűnt a legújabb időben a fizikában,
a kémiában s a többi természettudományban a németek dicsősége;
alig maradt meg még az árnyéka is, és ezért az árnyékért törik magukat,
mint a harapós kutyák. A mostani német kémikus, akinek
éppen elég dolga van, ha csupán kimeríthetetlen szaktudományát
akarja átölelni, mégis a filozófus szerepét iparkodik játszani, s ezen
veszendőbe megy munkája. Igazán helyes, ha tudományát filozófiailag
fogja meg s ezzel a nagy ténytömegbe szellemet és életet visz be,
azonban határait mint kémikusnak még sem szabad átlépnie, mert
filozofálása nevetésre ingerel. Alig vannak meg a szükséges törvények,
hogy ennek a tudománynak épületét egy kissé összeragassza s mégis
szüntelenül szisztematizál és föltevéseket gyárt, úgy hogy a fejünk
szédül bele. A franciák és az angolok éppen az ellenkező utat járják:
itt a tudomány mechanikus falazat, a quasi-matematikai módszer,
amelyet alkalmaznak, semmi bölcselkedést nem enged meg; de ez
ebben a pillanatban nagyon helyes, mert a legújabb időkben a legnagyszerűbb
fölfedezésekre vezetett s különösen az életre nézve hasznos.
A svéd s most a dán iskola (BERZELIUS, OERSTED) az arany
középúton halad s mi még többet várunk.» (Briefe von J. Liebig.
Hersg. v. E. Berl. 1928.)
A német idealizmusnak minden téren észbeli spekulációt űző
korában az agyonfilozofálást a húszéves német kémikus a maga szaktudományában
nevetségesnek tartja, de a francia matematikai módszer
helyességét is csak ideiglenesnek tekinti. A filozófiát nem veti
el elvileg, mert életet és szellemet varázsol bele a tudomány holt
anyagába. Maga is filozofál, de megfelelő tapasztalati tényanyag
birtokában: egyetemes kategóriákat alkalmaz, nagy átfogó elvek
szerint rendezi és szervezi az elszigetelt adatokat. Később maga
mondja: «Fölismertem, vagy talán helyesebben: tudatomban derengett,
hogy nemcsak két vagy három, hanem valamennyi kémiai
jelenség közt az ásvány-, növény– és állatvilágban törvényszerű
kapcsolat áll fenn; hogy egyetlen jelenség sem áll magában, hanem