A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

123
mindig másokkal egybekapcsolva, ezek megint másokkal és így tovább;
valamennyi összefügg tehát egymással, és hogy a dolgok keletkezése
és elmúlása körben való hullámmozgás.»
De ahogy élesen bírálja a német kémiát s fájlalja elmaradottságát,
éppúgy nem huny szemet az angol kémia tudományos szellemének
fogyatékossága s gyakorlati-technikai egyoldalúsága előtt sem.
Első angliai útja után ezt írja BERZELIUSnak: «Rendkívül sokat láttam
és keveset tanultam. Anglia nem a tudomány hazája, itt csak
széles körben űzött dilettantizmus található; a kémikusok szégyenlik
magukat, hogy kémikusok, mivel a lenézett gyógyszerészek is ezt
a nevet vették fel.» Már akkor meglátja az angol iparnak nagy hibáját:
a tudományos elméleti szellem hiányát. Arra törekszik, hogy
a németek tudományos szelleme hassa át a gazdasági gondolkozást,
amefy az angolok sajátja: ha ez meglesz, a kémiai iparban is Németország
messze felül fogja múlni Angliát. Nem bámulta meg az angolok
óriási gyártelepeit: hasonlókat Németország, tudományos szellemmel
áthatva, még nagyobb ökonómiával teremthet. Az ipari
probléma mélyére nézett, s nemzete számára sok elméleti kémikust
tervszerűen kiképezve, a német ipar csodálatos jövőjét megalapozta.
Amikor az ifjú LIEBIG Párizsba megy, akkor még a jelszó: la chimie
est une science française. LIEBIG számára tartotta fenn a sors, hogy
egy-két évtized alatt a francia szellemi monopóliumot ezen a téren
megszüntesse. Ahogy a húszas években ő ült a nagy francia kémikusok
lábainál, úgy ültek két évtized multán a francia ifjak az ő katedrája
előtt. Erős nemzeti érzése volt tudományos versenyszellemének
egyik fő hajtóereje.
A XIX. század elejének álmodozó romantikus németsége a
század második felében a realizmus útjára tér: a politikában a minden
izében hatalmas valóságérzékű BISMARCK S a mindent a hadviselésben
előre pontosan kiszámító MOLTKE az eszménye, tudományos téren
pedig az exakt tudás, a technikai alkotás, az expanzív ipar és kereskedelem.
S kik formálták át ábrándozó romantikus szellemét a realizmus
irányában? A Bismarckok mellett bizonyára a tudomány
hatalmas képviselői: a Liebigek, Helmholtzok, Kirchhoffok stb.
Ahogy a német LIEBIG, akkép a negyedszázaddal fiatalabb
francia PASTEUR, a maga nemzetének tudományát mindig a többi
nemzet tudományának tükrében hasonlítgatja össze. Nemzeti érzése
fél a írancia tudomány hanyatlásától: a maga körében minden erejét
belefekteti abba, hogy főkép a németeket túlszárnyalja. Alig van
felépülőben nagy betegségéből, nemzetétől áldozatkészséget követel