A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

192
rejlő logikai erő folytán oldozza tovább NEWTON: a szabadesésnek
GALILEItől megállapított elmélete alapján az égi testek mozgásában
ugyanannak az erőnek hatását ismeri fel, amely a hulló követ a Föld
középpontja felé hajtja. A gravitáció mechanikájában a világtestek
mechanikájának alapelveit azért állapíthatta meg, mert előbb GALILEI
megalkotta a dinamika alapfogalmait s KEPLER a bolygómozgások
töivényeit. A problémát tehát logikusan kiszélesítette, a benne
lakozó viszony-implikációt tovább kibontotta: a kő esését ugyanaz
az erő okozza, amely a Holdat a Föld felé, a Földet a Nap felé vonzza
s amely így az egész világrendszerben érvényesül. Viszont NEWTON
törvénye nélkül pl. LEVERRIER nem jutott volna arra, hogy az Uranus
mozgásában feltűnő rendellenességből egy, az Uranuson túl
lévő bolygóra következtessen s a Neptunus helyét kiszámítsa, ahol
GALLE meg is találta. Vajjon az oxigén fölfedezése előtt magyarázható
lett volna-e az oxidációnak, az égésnek s a lélekzésnek
jelensége?
A problémák és megoldásuk tehát benső logikai erejüknél fogva
egymáshoz vannak láncolva, egymást feltételezik. Bizonyos problémák
történeti helyzetüknél fogva csak bizonyos korszakban foganhatnak
meg s egyengetik a fölfedezés útját. Ha idő előtt fedeznek fel
tényeket, nem tudják magyarázni; s ha idő előtt, túlkorán gondol ki
egy-egy lángelme valamely eszmét vagy elméletet, ez csak sejtés,
megérzés, homályos gondolatcsíra marad, amelynek igazolására a
kor tudománya nem érett meg. Samosi ARISTARCHOS például arra
vállalkozott, hogy a geometria segítségével meghatározza a Földnek
a Naptól való távolságát, olyan korban, amikor a görög
matematika még nem ismerte sem a tangens, sem a székans
fogalmát. Természetesen helytelen eredményre jutott, amikor a
Föld és a Hold távolságának 18-szorosára számította a Földnek a
Naptól való távolságát, holott a valóságban 385-szöröse. CL. PICARD J.:
Conditions positives de l'invention dans les sciences. 1928. 15. 1.)
DESCARTES a villámot abból magyarázta, hogy a felhők hirtelen egymásnak
esnek s a közöttük lévő levegő összesűrűsödik, nagy hő fejlődik
s így támad a villám tüneménye. BOERHAAVE pedig a villám
melegét úgy értelmezi, hogy a felhőkben lévő kis jégdarabok a napsugarakat
koncentrálják. Ezek a leleményes magyarázatok koraerettek:
szerzőik nem ismerték még az elektromos szikra természetét.
Csak ennek ismerete tette per analogiam lehetővé a villám elektromos
magyarázatát. (PICARD J. i. m. 16. 1.) A járványos betegségek okes
gyógytana csak zavaros, naiv és önkényes okoskodások területe