A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
218<br />
fejlődés (phylogenesis), az élőlények világának fokozatos fejlődése,<br />
már nem visszatérő, hanem szinguláris, tehát tágabb értelemben történeti<br />
folyamat. Amikor a szellemi tudományok problématudatát a<br />
XIX. század elején egészen áthatja a történeti szellem, ugyanakkor<br />
LAMARCK a Philosophie Zoologique-ben (1809) az állatvilág fejlődésében<br />
történeti kérdést pillant meg s megveti egy új problémakörnek,<br />
a «száimazástannak» alapját: a fajok nem állandóak és örökösek,<br />
mint LYNNÉ és CUVIER tanítja, hanem egymásból fejlődtek, fokozatosan<br />
átalakultak, aminek az oka az alkalmazkodás, a szerveknek<br />
használata vagy nem-használata. De a természettudományok egyéb<br />
történeti (genetikus) ágainak: a földtannak és az őslénytannak hatalmas<br />
fellendülése is részben a század egyetemes historizáló problémalátására<br />
vet világot.<br />
A problémalátásnak különféle, egymástól független tudományterületeken<br />
hirtelen fellépő közösségét, a problémáknak egynemű<br />
kategóriák alapján való megfoganását csak még egy példán szemléltetem.<br />
A XIX. század túlnyomóan mechanisztikusán gondolkodik:<br />
minden természeti folyamat, még az élet folyamata is, tömegek és<br />
tömegrészecskék (atomok) mechanikus mozgásfolyamataira, bizonyos<br />
erők relációira vezethető vissza, amelyeket merőben a természeti<br />
okság – a célfogalom kizárásával – határoz meg. A természetnek,<br />
mint mozgó testi elemek rendszerének felfogása átsugárzik a <strong>lelki</strong><br />
élet magyarázatára is: a század lélektudománya túlnyomóan a <strong>lelki</strong><br />
életet változatlan elemekre iparkodik szétbontani s ismét ezekből<br />
mozaikszerűen összerakni; a <strong>lelki</strong> élet elemeinek olyan törvényszerűségeit<br />
törekszik megállapítani, mint a fizika vagy a kémia a testi<br />
elemekét. Hasonló törekvést látunk a század folyamán a társadalomtudományokban<br />
is.<br />
A XX. század fordulóján a problématudat különböző kutatási<br />
körökben: a biológiában, a lélektanban, a társadalomtudományokban<br />
s a filozófiában egyszerre megváltozik, még pedig egy közös<br />
kategóriának, az egész-nek problémafelfprgató hatása alatt. Egy<br />
sereg tudomány szeme egyidőben rászegződik az organikus egész törzsfogalmára<br />
s a problémáknak a mechanisztikus felfogással szemben<br />
más, teleologikus reliefet kölcsönöz. A biológusok, pszichológusok, szociológusok<br />
és közgazdászok szemében a szerves egész (amilyen az<br />
élő test, a <strong>lelki</strong> élet, a társadalom, a gazdaság) több, mint a részek<br />
puszta összege; bár az egész tagjaiból áll, logikailag előbbi s a részeket<br />
kölcsönösen meghatározza. A részek az egészben belső egymáshozkötöttségben<br />
és rendben vannak, amely által minden részt bizo-
Change language