A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

286
A megfigyelés elfogulatlan akarata természetesen egymagában
nem elégséges: a jó megfigyelőnek éleselméjűnek is kell lennie: gyorsan
el kell különíteni a tüneményben a lényeges mozzanatokat a
lényegtelenektől, vagyis azokat, amelyek a probléma megoldásában
hasznosak, azoktól, amelyek közömbösek és esetlegesek. A lényeglátó
megfigyelőnek mintegy a természettől adott, ösztönszerű «értelmi
szaglóérzéke» van, amely útba igazítja problématudatát a keresésben
és segíti abban, hogy termékeny általános eszme alá fogja a megfigyelt
jelenséget, mint az általánosnak különös esetét.
A megfigyelés jó érzékelést, az érzékszervek kitűnő működését
követeli. Számos nagy kutatónak kell küzdenie érzékszervei fogyatékosságával,
amelyet aztán sokszor türelmes akarata pótol. AMPEREt
rendkívüli rövidlátása sokszor akadályozta a helyes megfigyelésben.
BOLTZMANN életének későbbi szakaszában nagyfokú rövidlátása miatt
nem tudott kísérletezni, pedig pályája elején igen finom és mesteri
kísérleteket végzett. A matematikusnál, aki belső szemléletére és
gondolkodására támaszkodik, az érzékelésnek kisebb szerepe van.
Érdekes, hogy POINCARÉ, ez a matematikai lángelme, színes hallású
volt, különösen húszéves koráig; később a synaesthesisre való hajlama
csökkent. Az a hanggal kissé kékesfehér színt látott együtt, az
e-vel zöldbe játszó sárgát, az i-vel a sárgába kissé átmenő vöröset,
az o-val kékbe játszó feketét, az u-val vöröses sárgát. A mássalhangzókkal
nem kapcsolt együvé színeket. Színes hallásának tartalma
nagyjában megegyezett a többi színesen hallóéval (TOULOUSE:
H. Poincaré. 1910. 53. 1.).
DARWIN a legapróbb tényeknek is állhatatos és élesszemű meggyelője
volt. Megérdemli, hogy a megfigyelésre vonatkozó alapos
önmegfigyelését, amely fönnebbi fejtegetéseinket igazolja, tüzetesen
szemügyre vegyük. Valóban psychologia observationis in nuce: «Néhány
bírálóm – írja – ezt mondta: , Jó megfigyelő, de nincs meg benne a
következtetés tehetsége. Nem hiszem, hogy ez igaz, mert A fajok
keletkezése elejétől végig egy hosszú következtetési láncolat s nem
kisszámú kiváló embert meggyőzött. Kzt nem írhatta meg valaki a
következtetés bizonyos tehetsége nélkül. Megvan bennem a találékonyságnak,
józan észnek és ítélőképességnek meglehetős foka,
annyi, amennyinek minden tűrhetően sikeres ügyvédben vagy orvosban
meg kell lenni, de nem hiszem, hogy nagyobb mértékben. Ami a
mérleg kedvezőbb oldalát illeti, azt hiszem, fölényben vagyok az
átlagemberrel szemben oly dolgok észrevételében, amelyek könnyen
elkerülik a figyelmet. Nagy szorgalom lakozott bennem a tények meg-