A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

I.
A TUDOMÁNY JELENTŐSÉGE.
1. A természettudományok jelentősége 7. 1. – 2. A szellemi tudományok
jelentősége 10. 1.
1. A tudomány az emberi kultúra épületének mintegy a szilárd
váza, amely a bolthajtásokat összetartja. Nincsenek szellemi és
anyagi javaink, amelyeknek ne lenne szoros kapcsolatuk a tudománynyal.
A tudomány át– meg átszövi a kultúra összes javait. Művelődésünk,
iskoláink, általában szellemi és anyagi intézményeink,
egész egyéni és társadalmi életünk termékeny fejlődésének egyik fő
forrása az élő, folyton előre törő tudomány. Ezer és ezer csatornán
át jutnak a szellemi és anyagi energiák a tudományból – sokszor
anélkül, hogy észrevennők – a társadalom szervezetébe.
A tudomány, fejlődése nyomán, mind jobban tájékoztat bennünket
a világmindenségben elfoglalt helyzetünkről. A tudomány
hozta közelebb hozzánk a csillagokat, az égboltnak ezeket az ékköveit,
s a világtér csavargóit, az üstökösöket és meteorokat. A tudomány
fokozta le megnagyított szemével, a teleszkóppal, antropomorf gőgünket,
amikor Földünket, ezt a sok millió fényév távolságában tova
suhanó égitestekhez mérve porszem-bolygónkat, kiszorította a mindenség
középpontjából s lakóhelyünket picike csillaggá törpítette.
A tudomány világított rá a spektroszkóp bűvös lámpájával a nagy
mindenség titkaira: előtte kénytelenek voltak elárulni a világűrnek
végeláthatatlan mélységeiben ragyogó tömegek anyaguk kémiai összetételét.
Megtudtuk, hogy a kozmosz a világtér mélyéig, ahová csak
eszközeink el tudnak hatolni, egyforma szerkezetű: ugyanaz az
anyaga, ugyanaz a törvényszerűsége az égboltozat legtávolabbi csillagának
is, mint a mi kis bolygónknak. Sőt a Nap figyelmeztetett
bennünket olyan anyagára, a héliumra, amelyet Földünkön csak
később találtunk meg.
A tudomány azonban élesen rávilágított a Föld arculatának
ráncaira és barázdáira is: leolvasta bolygónk történetét a sziklák