A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

30
az ismeret elméleti célját szolgálja. Amaz tehát szubjektív, egyéni,
egyoldalú, a jelen helyhez és időhöz van kötve, a jelen szükségleteit
elégíti ki. Ellenben a tudományos megismerés lehetőleg objektív,
átfogó, mindenkorra és mindenkire érvényesen szóló iparkodik lenni.
Á célok különbségének felelnek meg az eszközök különbségei. Ebből
a szempontból a tudományos ismeretnek a közönséges ismerettel
szemben két fő kritériuma van: először, hogy igazolt, azaz módszeres
ismeret; másodszor, hogy rendszeres ismeret.
2. A tudományos ismeret először is abban különbözik a közönséges,
tudományelőtti ismerettől, a puszta véleménytől, hogy oly
ítéletekből áll, melyeket igazolni, indokolni, okaiban bizonyítani
tudunk, mivel ezekhez az ítéletekhez tudatosan és kritikai eljárással,
jutottunk. Minden háziasszony tudja, hogy ha a lábasban a vizet
nagyon hevíti, a lábas fedője fölemelkedik. Ez hétköznapi tapasztalati
ismeret. A fizikusnak milyen más, gazdagabb, igazolt ismerete van
ugyanerről a jelenségről! A fizikus itt egyetemes tüneményt pillant
meg, a testek hőokozta kitágulását. Ezt pedig meg is méri, mégpedig
mind a folyadékok hőokozta látszólagos kitágulását egyszerű üvegedénnyel,
melyet dugóval jól elzár s a dugón keresztül vékony üvegcsövet
dug bele; mind a valódi kitágulást a közlekedő edények
segítségével, ha REGNAULT módjára az egyik szárat forró vízgőzzel,
a másikat olvadó jéggel veszi körül: a hőkülönbség miatt a két szárban
más lesz a sűrűség és vele a magasság. Vagy minden gyermeknek
s műveletlen embernek van ismerete a vízről. De mennyire elüt
ettől a merőben praktikus ismerettől a kémikus tudományos ismerete,
aki a vizet fölbontja Η-re és O-ra, ismeri a többi anyagokhoz
való viszonyát, körútját a természetben stb. Vagy minden katona,
aki a háborúban részt vett, hosszú ítéletsorozatokban el tudja beszélni
élményeit és tapasztalatait; de milyen messze áll ez az elbeszélés attól
a tudományos ismerettől, amelyet történelemnek nevezünk. Amíg a
fizikus a testek hőokozta kitágulásának törvényszerűségeit, a kémikus
a víz természetét kellően igazolt, általánosan érvényes ítéletekben
meg tudta állapítani, mennyit kellett megfigyelnie s kísérleteznie,
szóval módszeresen vizsgálódnia! S a különböző elbeszéléseknek,
memoároknak, följegyzéseknek adatait mennyi más adattal kell a
történésznek kritikailag összehasonlítania, módszeresen egybevetnie,
míg a nyers anyagból igazolt történeti ismeret válik! Ha egy katonatiszt
ezt mondja: résztvettem a döntő limanovai ütközetben, mely
délután így meg így kezdődött; X dombon volt egy régi kastély,