Megbukott az iskola?

e a tanár háromnegyedes osztályzatot ad, mert kifogásolja annak hangnemét.
Szubjektív értékelés? Valószínûleg az. Csakhogy az a nagybetûs
Élet is teli van szubjektivitással, az értelmes rádöbbenés önmagában
kevés, megvilágosodásunk produktumait el is kell adnunk, s hogy ilyenkor
mennyire fontos a hangnem, azt mindenki tudja, aki már egyszer is
megpróbált saját szellemi termékének piacot szerezni. A furcsa az, hogy
a gyerekek maguk is igénylik az értékelést. „Tetszik tudni, sokféleképpen
lehet futni. Indulhatok egy tömegsportversenyen, ahol valószínûleg elsõ leszek,
és indulhatok egy országos versenyen, lehet, hogy még azt is megnyerem.
Aztán elindulok egy ifjúsági EB-n, s ott már a selejtezõben kibukom.
Az igazat mindig a stopper mondja meg. Tudom, hogy mennyi a legjobb idõm,
azt is, hogy mennyit futnak versenytársaim, hozzászámítom még, hogy engem
a komoly versenyek mindig feldobnak, s így meghatározzuk Misi bácsival,
hogy hány ember hátát láthatom majd magam elõtt, mielõtt átfutok a
célvonalon. Én is gyûlölöm néha az órát, de valójában szükség van rá. A
stopper csak azoknak ellensége, akik el akarják hitetni magukkal, hogy jók,
pedig lusták vagy tehetségtelenek.” (15 éves atléta)
A stopper ugyan sokkal egzaktabb mérõeszköz, mint a pedagógus,
tehát az összehasonlítás nem hibátlan, de tendenciáiban az osztályzatok
és a teljesítmények között azért szoros az összefüggés. Csakhogy a
jó és gyengébb eredmények kritériumai iskolánként, sõt olykor osztályonként
is változnak, s így az azonos érdemjegyek szerinti összehasonlítás
eléggé kétséges. Ezért van szükség a kimeneti teljesítmények (például
érettségi) minõsítése mellett, a magasabb szintre jelentkezõk aktuális
tudásának felmérésére (felvételi vizsgák) is. És az oktatásügynek
az is a feladatai közé tartozik, hogy az átlagos képességû fiataloknak is
lehetõvé tegye, hogy – adottságaikhoz mérten – a lehetõ legmagasabb
szinten fejezhessék be tanulmányaikat. Sõt azokkal is kezdenie kell
valamit, akik valamilyen okból kevéssé motiváltak, vagy éppen kevéssé
képesek a tanulásra. Hogy pszichológiai szempontból az ilyen esetekben
káros-e a teljesítmények érdemjegyekkel történõ minõsítése,
arról nemcsak megoszlanak, hanem kifejezetten ellentmondásosak a
vélemények. De ez nem az elit iskolák gondja, mert azokban az értékelésnek
kitaposott útjai vannak.
„Azt máig sem tudom, hogy az én iskolám elit-e, de még nem volt olyan év,
hogy ne kellett volna megküzdeni a szülõkkel, akik mindenképpen nálunk
akarták megalapozni gyermekük jövõjét. Tizenhét éve tanítok, ebbõl az utolsó
hetet egy fõvárostól igen messze esõ nagyváros nyolcosztályos gimnáziumá-
101