Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
„Az iskolák körzetesítését, s a kisiskolák jelenleg is folyó megszüntetését <strong>az</strong><br />
utóbbi ötven év h<strong>az</strong>ai történelmével foglalkozó szakemberek általában pozitív<br />
fejleményként értékelik, s hasonló kép alakult ki a közgondolkodásban is.<br />
Mindenki úgy gondolja, hogy másként nem lehetett volna, illetve lehetne a<br />
városi és falusi iskolák színvonalkülönbségét megszüntetni. Pedig a kép téves:<br />
ezek a különbségek nem szûntek meg, bár kétségtelenül csökkentek, bár<br />
ebben a városi iskolák lassan, de folyamatosan romló teljesítménye is szerepet<br />
játszik. Szerintem inkább arról van szó, hogy a városi oktatási intézmények<br />
sokkal inkább szem elõtt vannak, könnyebben felügyelhetõek, s hidd<br />
el, a falusi iskolák esetében ennek hiánya nagyon is éreztette hatását. Az<br />
elmúlt harminc évben – néhány megszállotton kívül – csak <strong>az</strong> ment tanárképzõre,<br />
akit máshová nem vettek fel, aki a fõ<strong>iskola</strong>i diploma birtokában valamilyen<br />
partizánösvényen akart egyetemi végzettséghez jutni (például a mûvészpalánták),<br />
vagy eleve más munkaterületen (újságírás, fordítás, mûfordítás)<br />
akart dolgozni. Tehát már a felvételinél volt egy negatív kiválasztódás,<br />
s ebbõl a már egyébként is szelektált csoportból csak a legszerencsétlenebbek<br />
jöttek tanítani <strong>az</strong> aprófalvakba. Közülük sokat a szolgálati lakás (a férõhely),<br />
másokat a l<strong>az</strong>ább munkafegyelem vonzott ide. Volt olyan tanárom, aki tízóraira<br />
minden nagyszünetben bekapott két fröccsöt a szemközi mûintézmény<br />
raktárhelyiségében – egy városi iskolából pillanatokon belül eltanácsolták<br />
volna, én örültem hogy van egy földrajz szakosom, kilenc évig meg is tartottam,<br />
mert tulajdonképpen nem tanított rosszul. Csak hát a szülõk között nyílt<br />
titok volt, hogy a tanár úr délelõttönként a Vadvirág raktárában fröccsözik<br />
– sem <strong>az</strong> <strong>iskola</strong>, sem a tantestület tekintélyének nem vált elõnyére kollégánk<br />
életvitele.<br />
Egy másik tanárom, aki szintén szerette <strong>az</strong> alkoholt (bár munkaidõben<br />
sosem ivott), õsszel minden gyerekkel hozatott egy almát, hogy majd <strong>az</strong>t fogják<br />
lerajzolni, <strong>az</strong>tán a rajzokkal együtt <strong>az</strong> almákat is beszedte, és két napig<br />
<strong>az</strong>t ette <strong>az</strong> egész tantestület. Én csak annyit mondtam neki, hogy ha legközelebb<br />
esetleg pálinkát akarsz rajzoltatni a gyerekekkel, abban a pillanatban<br />
kirúglak – <strong>az</strong>t hiszem észrevette magát, mert többet nem csinált ilyet, de két<br />
év múlva elment valamilyen munkásszínjátszó-körbe díszlettervezõnek. Az<br />
egyik kolléga, aki egy kétszemélyes tantestületbõl (egy megszüntetett osztatlan<br />
iskolából) érkezett, folyton a régi szép idõket siratta, mert »akkor <strong>az</strong> egyik<br />
gyereket kiültettük a vasútállomásra, hogy ha valamilyen jól öltözött idegen<br />
száll le a vonatról, lóhalálában szaladjon hozzánk és jelentse, mi pedig egész<br />
délelõtt fociztunk a gyerekekkel, vagy napoztunk«. Aztán a nyolcvanas évek<br />
elején volt még egy elmebeteg kolléganõ, aki valamilyen marxista nõegyletet<br />
akart szervezni, szerinte a nõk feladata lett volna, hogy tiszta öntudatot éb-<br />
131
Change language