Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
születlenek, mint manapság, de osztályzataik és valóságos tudásuk között<br />
széles szakadék tátongott. Csakhogy nekünk volt merítési mélységünk: néha<br />
kétszeres volt a túljelentkezés, így a leggyengébbeket minden nehézség nélkül<br />
el tudtuk küldeni. Sohasem bántott emiatt a lelkiismeret, úgy gondoltam, hogy<br />
<strong>az</strong> is találhat magának munkát, akinek nincs szakmája, vagy csak késõbb,<br />
munka mellett, mindenféle esti képzésen szerez szakmunkás-bizonyítványt.<br />
Az ilyen bizonyítványok mögött csak minimális tudás állt, tulajdonosaik inkább<br />
betanított munkások voltak, de a munkaadó vállalatok statisztikáját<br />
javította (és a »bértömeg« is növekedett), ha a foglalkoztatottak döntõ többsége<br />
szakmunkás képesítéssel rendelkezett. Tehát akkor még volt lehetõségünk<br />
a szelekcióra, és éltünk is vele, nem kellett attól tartanunk, hogy a jelentkezõk<br />
hiánya miatt tanárokat kell elküldenünk vagy be kell zárnunk <strong>az</strong> iskolát.<br />
És ezt a szigorú válogatást folytattuk a képzés elsõ évében is. Könyörtelenül<br />
buktattunk: <strong>az</strong> volt <strong>az</strong> <strong>iskola</strong> vezetõségének elve, hogy inkább <strong>az</strong> elsõ<br />
évben derüljön ki valakirõl, ha szellemileg vagy fizikailag alkalmatlan a szakma<br />
elsajátítására; képzése, kollégiumi elhelyezése akkor még nem került annyi<br />
pénzbe <strong>az</strong> államnak, s a gyerek sem veszített egy évnél többet.<br />
Szigorú volt a kollégiumi rend is: <strong>az</strong> elsõéveseknek <strong>iskola</strong>i napokon kettõtõl<br />
négyig, mûhelynapokon pedig délután öt óráig volt »kimenõjük«, percre pontosan<br />
ellenõriztük a visszaérkezést. Vasárnap, reggeli után »szobaszemlét« tartottunk:<br />
a szobafõnök jelentette a létszámot – közben mindenki feszes vigyázzban<br />
állt –, megvizsgáltuk a szekrények rendjét, ellenõriztük, hogy elég »sarkosan«<br />
vannak-e bevetve <strong>az</strong> emeletes vaságyak, már a kisebb fegyelemsértésekért<br />
is »kimenõelvonás« járt, a vétkest letiltottuk a h<strong>az</strong>aut<strong>az</strong>ásról, eltiltottuk a tévénézéstõl<br />
(csak a híradót nézhette meg, <strong>az</strong> viszont mindenkinek kötelezõ volt).<br />
Ugyanilyen következménnyel járt, ha a tanulmányi eredmény tartósan romlott,<br />
a dohányzás pedig csak harmadikosoknak volt megengedett. Havonta ellenõriztük<br />
a kollégiumi szobák <strong>iskola</strong>i osztályzatainak átlagát, bizonyos szint<br />
felett kedvezményt kapott a közösség: elmehetett egy esti mozielõadásra, vagy<br />
meghosszabbítottuk vasárnapi kimenõjüket. Az <strong>iskola</strong> tanárai látták el a kollégiumi<br />
felügyeletet is, magatartási problémákkal alig találkoztunk, akivel rendszeresen<br />
baj volt, annak beszéltünk a szüleivel. Ehhez <strong>az</strong> eszközhöz csak végsõ<br />
esetben nyúltunk, el akartuk kerülni, hogy a tanulók ostobaságai szüleiknek<br />
okozzanak gondot, <strong>az</strong> volt a testület véleménye, hogy <strong>az</strong> ilyen problémákat<br />
nekünk kell kezelnünk, hiszen mi kaptunk megbízást a gyermekek nevelésére.<br />
Mai szemmel nézve ez a pedagógiai szituáció inkább börtönhöz, de legalábbis<br />
valamilyen elit katonai alakulathoz hasonlítható, de <strong>az</strong>okban <strong>az</strong> években a<br />
nevelés egyik fontos szempontja volt (különösen a szakmunkásképzésben), hogy<br />
<strong>az</strong> iskolából kilépõ fiatalok kellõ méltósággal kövessék a szabályokat, minden-<br />
179
Change language