Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
kagylóba nyomták és ráhúzták a vizet – gondolom a tanárok ezalatt szakmai<br />
megbeszélést tartottak a korszerû pedagógia nevelési elméleteirõl. Tehát<br />
<strong>az</strong> ötödiket ismét új iskolában kezdtük: ez egy egyházi intézmény volt, kifejezetten<br />
beilleszkedési, magatartási zavarokkal küzdõ gyermekeknek. Az <strong>iskola</strong><br />
sem tananyagát, sem <strong>az</strong> oktatás módszerét illetõen nem volt alternatív,<br />
mégis sikerült gyermekemet nyolcadikig ott tartani. Persze ott is tanácsolták,<br />
hogy vigyem pszichológushoz – meg is tettem –, aki megállapította, hogy<br />
minden rendben van, <strong>az</strong> <strong>iskola</strong> pedig félévenként jelzéseket küldött, hogy<br />
semmi sincs rendben. Akkor már <strong>az</strong>t is nagy eredménynek fogtam fel, hogy<br />
sikerült egyvégtében négy évet ugyanabban <strong>az</strong> oktatási intézményben eltölteni.<br />
Persze lehet, hogy ez a gyógyszereléssel függ össze: Janika ötödikes korától<br />
kezdve rendszeresen nyugtatót szed. Ettõl eleinte érezhetõen csökkentek<br />
a magatartási problémák, összeszedettebbé, kezelhetõbbé vált, <strong>az</strong>tán ahogy<br />
hozzászokott a bogyókhoz, minden visszatért a régi kerékvágásba. A szakirodalom<br />
adatai szerint egyébként <strong>az</strong> Egyesült Államokban ma ötmillió gyermek<br />
szedi ugyanezt a gyógyszert, Németországban pedig tíz év alatt közel harmincszorosára<br />
nõtt a fogyasztása, tehát nagyon valószínû, hogy <strong>az</strong> efféle<br />
»problémás gyerekek« egyre többen vannak.<br />
Szóval nyolc év alatt három iskolát próbált ki a gyermekem, <strong>az</strong> elsõ kettõbõl<br />
kiutálták, a negyedikbõl pedig kinõtt. A továbbtanulásnál ismét túlméretezett<br />
optimizmusom döntött: egy jó nevû gimnázium történelemtagozatát<br />
kezdtük el, ahonnan – most már mondhatom: rutineljárás keretében – másfél<br />
hónap múlva eltanácsolták. Akkor szerencsésen találtunk egy szakközépiskolát,<br />
ahová november elején felvették, de ez sem volt sikeres: félévben tizenegy<br />
tantárgyból buktatták meg, szerencsére ennek a szakközépiskolának<br />
volt egy szak<strong>iskola</strong>i tagozata is, itt elkezdtük a kilencedik osztályt. Az év végén<br />
»csak« három tárgyból bukott, de <strong>az</strong>ért itt is »persona non grata« lett, és már<br />
csak arra vártam, hogy betöltse a tizenhatodik életévét, mert <strong>az</strong> érettségit adó<br />
alternatív középiskolák csak ettõl <strong>az</strong> életkortól fogadhatják a tanulókat. A<br />
középiskolákat is ideszámítva: Janika kilenc év alatt hat iskolában vendégeskedett<br />
– egyikben sem volt túlságosan sikeres –, és a 136-os intelligenciahányadosával<br />
most magántanuló egy alternatív intézményben, ahol havonta<br />
15 ezer forintot fizetek <strong>az</strong>ért, hogy idõnként levizsgáztassák <strong>az</strong> adott idõszakra<br />
elõírt tananyagból. A vizsgák komolyak – <strong>az</strong> ilyen tanodákat állandóan ellenõrzik,<br />
nehogy kialakuljon a »pénzért érettségi« gyakorlata –, és a gyerek<br />
egészen jól teljesít. Aztán a tizenhetedik születésnapja után pár nappal megjelent<br />
nálam a rendõrség, hogy gyermekemnél drogot találtak. Hát itt tartunk<br />
most. Ez fiam tanulmányi karrierjének eddigi története. Mindez ket-<br />
141
Change language