Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
kapacitása, annál valószínûbb a szocializált lény konformitása.” Az önmaguk<br />
reprodukciójára törekvõ monolit államszerkezetek számára a humanoidok<br />
szocializáció útján történõ klónozása – mint megoldási alternatíva<br />
– mindig is kísértést jelent. Ez – jóllehet csak nagyon ritkán eredménytelen<br />
– bizonyos történelmi tapasztalatok szerint mégis a „fokozottan<br />
veszélyes” megoldások közé sorolandó. Egyik ilyen (bár korántsem a legfontosabb)<br />
negatív következmény, hogy a felépítmény korrekciója esetén<br />
érvénytelenné válnak a korábban meghirdetett magatartási sztenderdek,<br />
és hitelüket vesztik a szocializációs intézmények. Ennek mechanizmusát<br />
taglalja <strong>az</strong> elõbbi nagymonológ. Bár e téren találkozhatunk<br />
ellenvéleményekkel is: „nem <strong>az</strong> <strong>iskola</strong> vesztette el szavahihetõségét, hanem<br />
<strong>az</strong> a környezet, amelyben <strong>az</strong> <strong>iskola</strong> tevékenykedik. De a környezettel nem<br />
tudunk mit kezdeni, <strong>az</strong> <strong>iskola</strong> viszont ott van minden utcasarkon, bárki által<br />
megrugdosható. Ezért nincs is abban semmi csodálni való, hogy <strong>az</strong> intézmény<br />
súlya és tekintélye már csak töredéke a réginek. Napjainkban – a szülõk<br />
értékítéletétõl függetlenül, sõt esetenként éppen annak ellenére – a gyerekek<br />
is tudatában vannak ennek. A következtetésnek <strong>az</strong>zal a részével viszont, hogy<br />
<strong>az</strong> iskolának <strong>az</strong> intézményrendszer hierarchiájában mindig is a gyalogparaszt<br />
szerepe jutott, tökéletesen egyetértek. Ehhez nem lehet semmit hozzátenni, s<br />
nem lehet belõle elvenni sem.” (36 éves történész)<br />
Ha elfogadjuk, hogy <strong>az</strong> intézményesített szocializáció eredményességét<br />
<strong>az</strong> információs, a helyzeti és <strong>az</strong> érzelmi hatalom, a szankcionálási<br />
lehetõség és a kontrollkapacitás határozza meg, akkor a 7–14 éves<br />
gyermekek <strong>iskola</strong>i nevelésének hatékonyságára vonatkozóan aligha készíthetünk<br />
pozitív elõrejelzéseket. Az <strong>iskola</strong> elveszítette kiváltságos<br />
helyzetét a tudásközvetítés területén, pozíciós és érzelmi hatalma megszûnõben<br />
van, büntetõ és jutalm<strong>az</strong>ó lehetõsége minimális, kontrollkapacitása<br />
nincs. Egyetlen monopólium kötõdik még <strong>az</strong> intézményesített<br />
közoktatáshoz: a tanítás spontán monopóliuma. Mert <strong>az</strong> információs<br />
források száma egyre nõ ugyan, de a használatukhoz szükséges<br />
technikák még jelenleg is csak <strong>az</strong> iskolákban sajátíthatóak el. Részint<br />
ez, részint a gyermekek számának folyamatos csökkenése – s persze nem<br />
utolsósorban a környezet (pontosabban szólva: a gyermekük jövõjét<br />
korán megalapozni szándékozó szülõk) igényei – sodorták <strong>az</strong> iskolát a<br />
piacorientált szemléletmód felé. Ennek jegyében a tanintézmények<br />
olyan „pedagógiai szolgáltatásokat nyújtanak”, amelyek igénybevétele<br />
– a felmenõk szerint – biztosítja gyermekük majdani versenyképességét,<br />
és a piacon kedvezõen értékelt tudásanyag birtoklását. De vajon a<br />
„szolgáltató <strong>iskola</strong>” filozófiája nem szorítja-e még inkább háttérbe <strong>az</strong><br />
37
Change language