Megbukott az iskola?

„PISA 2000” nemzetközi felmérésben Magyarország 32 ország közül a
28. –, a tanárok állásukért, az iskolák pedig a megmaradásukért küzdenek.
Nincs konjunktúra a pedagógiában, senkinek sem tanácsolnám,
hogy közoktatásügyi részvényeket vásároljon a tõzsdén. Érdekes módon
viszont Lannert Judit adatai szerint („Közoktatás a kilencvenes években”)
a társadalom 1990 óta egyre elégedettebb az oktatás színvonalával:
a közszolgáltatások közül – az áruellátás után – a közoktatás következik
az elégedettségi listán. 1997-ben a megkérdezettek 52 százaléka
közepesnek, 27 százaléka pedig jónak értékelte a hazai oktatásügyet.
Azt persze nehéz eldönteni, hogy miért ez a nagy elégedettség, amikor
egy 1993-ban végzett szövegmegértési vizsgálat szerint egy gimnazistákból,
szakközépiskolásokból, és szakmunkásképzõs diákokból álló reprezentatív
csoportnak csupán a 7 százaléka volt képes önálló olvasás
alapján önállóan tanulni, és a többségük, 51,1 százalékuk semmit sem
értett abból, amit nagy nehezen kibetûzött.
Még ennél is nyugtalanítóbb viszont, hogy az általános iskolai pedagógusok
is elégedettek magukkal: több mint négyötödük nagyon szeret
tanítani, teendõik közül pedig legszívesebben a tananyagot magyarázzák,
vagy a tehetséges tanulókkal foglalkoznak. Az is elgondolkodtató,
hogy tanáraink a „jó pedagógus kívánatos tulajdonságai” között a
gyermekszeretetet, a tanári együttmûködésre való készséget és a szilárd
értékrendet tartják a legfontosabbnak, míg a szakmai tényezõk (szaktudás,
pedagógiai koncepció) csak a top-lista középmezõnyébe kerültek.
Társadalmi megbecsültségükkel azonban már korántsem ennyire
elégedettek, és fizetésüket – nemzetközi összehasonlításban – vizsgálva
úgy tûnik, hogy az elégedetlenségre minden okuk meg is van (lásd
táblázat a következõ oldalon).
Az arányszámok tehát Magyarországon a legalacsonyabbak, és arról
sem feledkezhetünk meg, hogy hazánkban az egy fõre jutó GDP is lényegesen
kisebb, mint az összehasonlításban szereplõ országok többségében.
Arról csak sejtéseink lehetnek, hogy a fizetésekben kifejezõdõ társadalmi
megbecsülés hiánya milyen mértékben járul hozzá ahhoz, hogy
az iskolai évek alatt a tanulók családi hátterébõl adódó különbségek
növekednek, azaz a rossz szociokulturális körülmények közül érkezõ
gyermekek (arányuk az iskoláskorú populáción belül 11, de egyes régiókban
közel 60 százalék) tanulmányi, tudásbeli elmaradása az általános
iskolában töltött évek alatt egyre nagyobb lesz. Az viszont tagadhatatlan,
hogy 1970 óta – nemzetközi összehasonlításban – Magyaror-
10