Megbukott az iskola?

Egy pedagógus sem kívánt ellenség, vagy az ellenség szekértolója lenni,
így aztán – országos szinten – szépen javultak az átlagosztályzatok.
Amikor pedig 1953/54-re egyértelmûvé vált, hogy a jobb osztályzatok
nem jelentik automatikusan a tanulói teljesítmények javulását, ismét
pártprogramként jelent meg, hogy középiskoláinkban fel kell számolni
az „eddigi liberalizmust”. Az eredmény borítékolható volt: az országos
tanulmányi átlag 3,3-ról 3,13-ra esett vissza. E változásra reagálva az
Oktatásügyi Minisztérium tanévértékelõ jelentése – egy évvel késõbb
– határozott rosszallással jobboldali elhajlásnak minõsítette, hogy „a
pedagógusok körében elterjedt az az álláspont, hogy a középiskolákban csak
annak van helye, aki a megnövekedett követelményeknek eleget tud tenni”.
Andor Mihály szerint a „csiki-csuki” az iskolák és a politika kapcsolatának
„kiirthatatlan” tartozéka: „az újabb idõk újabb kampányairól már
mások is írtak … csak a mozgalom neve változott, nem bukási kulcsszámról
beszélünk, hanem bukásmentes iskoláról. A végeredmény szempontjából
azonban az elnevezés közömbös. Ha az igazgatóknak és a pedagógusoknak
nem is kell akkora félelmeket átélniük, mint régen, azért most sem tanácsos
sokat buktatniuk. Az embereknek nem közömbös, de az oktatás színvonalának
teljesen mindegy, hogy mekkora félelem igazgatja.”
A hatvanas évektõl a hatalmi döntések érvényesítésének kialakultak
a „szolgálati útjai”. A párthatározatok elvi szintû állásfoglalásait a
szakminisztériumok váltották aprópénzre, fordították le a mindennapok
nyelvére. Így történt ez a közoktatás területén is. Az MSZMP Központi
Bizottsága 1972 nyarán hozott határozatot „Az állami oktatás helyzete
és fejlesztésének feladatai” címmel. A követelményekkel kapcsolatban
a határozat hangsúlyozta, hogy „a jelenleg érvényes tantervekben
és tankönyvekben rögzített tananyagot rövid idõn belül lényegesen csökkenteni
kell”. S persze ezzel párhuzamosan „olyan követelmény- és értékelési
rendszert kell kidolgozni, olyan módszertani, pedagógiai eljárásokat kell
meghonosítani, hogy az elsõ osztályban az évismétlést gyakorlatilag felszámolják.
Radikálisan csökkenteni kell az alsó tagozaton a bukások számát.”
Megint a régi nóta: sok a bukás, tehát csökkenteni kell a tananyagot,
és új értékelési rendszer kidolgozására van szükség. Pártunk 1949 óta
állandóan a tanulók túlterhelése, a túlzott követelmények, a mechanikus
értékelés és a teljesíthetetlen vizsgakövetelmények ellen folytatott
harcot. „Nem hiszem, hogy akár szellemileg, akár erkölcsileg túlértékelném
a pedagógusokat, amikor azt mondom, hogy a Pártnál még õk is
messzebbre láttak. Ha az elmúlt ötven év minden tananyagcsökkentõ határozatát
és összes követelménymódosító utasítását végrehajtottuk volna, gyer-
67