Megbukott az iskola?

ikben, tanításuk minõségében soha. Inkább abbahagyták a fütyülést. Négy
vidéki pedagógusra is emlékszem, akiket – a helyi párszervek határozatát
végrehajtva – eltanácsoltak a katedráról. Egyikük a Csöpi-presszóban volt
kávéfõzõ. Úgy tudom, neki Trianon értelmezése kapcsán valamelyik tanítványának
a szüleivel támadt nézeteltérése, de errõl nem beszélt senkinek. A
Csöpiben azokban a sûrû években egyébként nem is volt rossz társaság. Az
említett tanárnõnek néhány hónappal késõbb egy doktornõ lett a váltótársa,
aki azt megelõzõen a Szegedi Orvostudományi Egyetemen oktatott. Õ viszont
nem volt ijedõs természet, mindenkinek elmondta a Csöpiben, hogy állambiztonsági
okokból kellett felhagynia a jövõ orvosainak tanításával. Az
ötvenes évek elején szép hazánkban csak a jelszavak terén alakult ki kínálati
piac, egyébként mindennel takarékoskodni kellett, de nem ám csak úgy tessék-lássék,
hanem harci szervezettséggel. Az Orvostudományi Egyetemen a
gyógyszer, a kötszer, és a papírvatta fogyasztásának radikális csökkentésével
kívánták elejét venni egy imperialista agressziónak, s a nekibuzdulást fokozandó,
a férfivécé falán megjelent egy kézzel írott plakát:
90
»Aki papírvattát használ,
az ellenséggel paktál!«
Nem sokkal késõbb a szóban forgó mellékhelyiség egyik szocialista öntudatában
még nem eléggé érett ügyfele a következõképpen kommentálta a mozgósító
célú felhívást:
»Nem paktálok ellenséggel,
törlöm seggem Szabad Néppel!«
Az esetet követõ állambiztonsági vizsgálat megállapította, hogy az adjunktusnõ
tollával írták a kiegészítést, s bár õ maga nem került gyanúba, elküldték
az egyetemrõl és évekig nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. Arról,
hogy visszamenjen tanítani, persze szó sem lehetett. Azaz – állítólag – el sem
kellett volna jönnie, ha hajlandó lett volna együttmûködni az »elvtársakkal«.
De õ inkább kávét fõzött évekig. A tanárnõ viszont végképp lemondott a
katedráról. Nem a tananyagot kifogásolta – az órán én úgyis elmondom
mindazt, amit szükségesnek tartok elmondani –, hanem az értékelés statisztikai
szempontjait tartotta elfogadhatatlannak. A közepes feleletre még miniszteri
rendeletre sem adok jelest – mondta, és inkább maradt a pult mögött.
A vendéglátásból ment nyugdíjba, valamivel gazdagabban, mintha megmaradt
volna tanárnak.
Napjaink pénzközpontú világában inkább a marketing-szemlélet uralko-