Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
tõnk magánügye is lehetne, ha nem találkoztam volna százszámra Janikához<br />
hasonló gyerekekkel, akiknek <strong>az</strong> esze éles, mint a penge, és mégsem kellenek<br />
senkinek. Végeredményben megértem én <strong>az</strong> iskolát: elég bajuk van <strong>az</strong><br />
ilyen kölykök nélkül is.” (B. A., gyógypedagógus tanár, Janika édesanyja)<br />
Az <strong>iskola</strong>i kudarcok hatása hosszú távra szól. Aki <strong>az</strong> általános iskolában<br />
hátrányba kerül, arra nemcsak ráütik a deviancia bélyegét, hanem<br />
valóságosan is fennáll annak a veszélye, hogy <strong>az</strong> életének már igen korai<br />
szakaszában sodródni kezd a társadalom perifériája felé. Ezt a felelõsen<br />
gondolkodó pedagógusok többsége világosan tudja, de arra ma még<br />
nincs recept, hogy mit kezdjünk <strong>az</strong>okkal a tanulókkal, akik képtelenek<br />
megfelelni a pedagógus utasításainak és nem tudnak együtt haladni <strong>az</strong><br />
osztállyal. Így <strong>az</strong>tán e gyerekek nem kis hányada – egyes becslések szerint<br />
egyötödük – egyszerûen kiesik <strong>az</strong> államilag finanszírozott oktatásból,<br />
különbözõ alapítványok, egyházak által fenntartott iskolákban<br />
folytathatja csak többé-kevésbé eredményesen a tanulmányait, ami<br />
olykor nem csekély anyagi terhet ró a szülõkre. Ez pedig korántsem<br />
mellékes kérdés, tekintve, hogy h<strong>az</strong>ánkban a „nehezen kezelhetõ” iskoláskorú<br />
gyerekek aránya elérheti a korosztály összlétszámának egynegyedét<br />
is. A szakirodalom szerint a hiperaktivitással járó komplex<br />
gyermekkori szindróma a leggyakoribb iskoláskori megbetegedések közé<br />
tartozik. E gyermekeknek nem csak <strong>az</strong> a problémájuk, hogy <strong>az</strong> <strong>iskola</strong><br />
közegébe nehezen illeszkednek, s ez majd a késõbbiekben komoly zavarokhoz<br />
vezet(het) társadalmi integrációjukban, hanem <strong>az</strong> is, hogy –<br />
gyakran igen magas intelligenciájuk ellenére – tanulmányi teljesítményeikben<br />
is sikertelenek. Ráadásul igen nagy a részképességek változatossága:<br />
egy harmadikos gyermek esetleg matematikában már <strong>az</strong> ötödik<br />
osztálynak megfelelõ teljesítményre képes, míg <strong>az</strong> írás-olvasás területén<br />
legfeljebb még csak másodikos szinten tart. Az általános iskolák<br />
h<strong>az</strong>ai gyakorlatában a pedagógusok nem tudják vállalni <strong>az</strong> ilyen gyerekeket.<br />
A magyarázat: „nem foglalkozhatok mindig csak ugyan<strong>az</strong>zal <strong>az</strong> egy<br />
gyerekkel, nekem huszonötöt kell megtanítanom olvasni”. Ha most tapintatosan<br />
eltekintünk attól, hogy <strong>az</strong> utóbbi harminc évben ez igen csekély<br />
mértékben sikerült, akkor – a hagyományos pedagógia gondolatrendszerében<br />
maradva – <strong>az</strong> érvelés logikusnak tûnik. És ne feledkezzünk<br />
meg a szülõkrõl: <strong>az</strong> általam megkérdezettek egyike sem szeretné,<br />
ha gyermeke olyan osztályban tanulna, ahol „magatartási zavarokkal<br />
küzdõ” diákok lennének osztálytársai.<br />
142
Change language