Megbukott az iskola?

és minden diáknak lehetõsége van arra is, hogy ha – magát idõközben
meggondolva – magasabb szintre akar kerülni, akkor évveszteség nélkül,
illetve minimális idõbeli veszteséggel válthasson.
A szakmunkásképzés résztvevõinek száma és aránya mégis folyamatosan
csökken, és az elmúlt évtizedben a szakmai végzettség presztízse
sem javult. Húsz évvel ezelõtt azok a nyolcadikosok jelentkeztek ipari
tanulónak, akik – rendszerint tanulmányi eredményeik, esetleg magatartási
problémáik miatt – nem fértek be a gimnáziumokba vagy a szakközépiskolákba.
Ma ugyanez a csoport „tanul” a kilencedik-tizedik osztályban
– a tankötelezettségnek eleget kell tenniük –, de szakmai érdeklõdésükrõl,
a munkával kapcsolatos elképzeléseikrõl a szakképzõ
intézmények pedagógusai igen lesújtó véleménnyel vannak. Visszatérõ
kérdésük: mi történt ezekkel a gyerekekkel az általános iskola nyolc
éve alatt? A Magyar Szakképzési Társaság 2003 novemberi konferenciáján
elhangzott referátumában Szabados Tamás megállapította, hogy
„a kilencvenes évektõl elkezdõdött az oktatás expanziója: ma az érettségit adó
középiskolákban tanuló diákok az iskoláskorú populáció 70 százalékát teszik
ki”. Az állami fenntartású iskolák mellett kialakult az alapítványok,
magánszemélyek, egyházak által mûködtetett tanintézmények hálózata,
így az iskolák száma alig változott, jóllehet az iskoláskorúak száma
radikálisan csökkent. A pedagógusok száma is csaknem változatlan,
miközben kevesebb az egy tanárra jutó gyermek. Ugyanakkor a szakiskolákban
a közismereti tárgyakból igen magas a bukási átlag, s „itt újfent
felmerül a közoktatás és a szakképzés elválaszthatatlansága”. A közoktatásnak
egy „kompetencia-központú, tehát képesség-, készségfejlesztõ
iskola felé” kell elmozdulnia, amely lehetõvé teszi, hogy „a szóban forgó,
közel egymillió gyerek úgy hagyja el a magyar iskolarendszert, hogy legalább
az alapvetõ kompetenciák birtokában legyen: tudjon írni, olvasni, tanulja meg
a legalapvetõbb matematikai készségeket, legyen képes tanulni. Ezek híján
ugyanis sem a szakképzésben, sem az életben nem tud helytállni” – mondta
Szabados Tamás. Csakhogy ezekkel a szándékokkal és elhatározásokkal
már harmincöt éve folyamatosan találkozunk a hazai általános iskolák
világában, miközben a kilépõk nem kis hányada funkcionális
analfabéta, s már a százalékszámítás is meghaladja képességeiket. Félõ,
hogy a szakképzés újonnan kialakított rendszerét az általános iskola
mûködésbeli hiányosságai súlyosan veszélyeztetik.
Mindannyian emlékszünk még a szocializmus éveire, amikor egy jó
autószerelõ címét kézrõl kézre adtuk, elõre be kellett jelentkezni hozzá,
mindig teli volt munkával s csak a következõ hétre tudta elvállalni
166