Megbukott az iskola?

akár a »közepes« iskolákból is kiszorultak, és akiknek iskolaválasztását a
szülõk úgy oldják meg, hogy a legközelebbi általánosba íratják be. Ebbõl azért
már látható, hogy nem elit iskoláról van szó, hanem sokkal inkább olyan
intézményrõl, amelyet a szelekció vesztesei vesznek igénybe, vagy azok, akik
a nagy versenyfutásból úgy szállnak ki, hogy oda sem állnak a rajthoz. Ez az
iskolatípus tehát nem pedagógiai okokból, hanem inkább politikai szükségletbõl
születik. Itt persze szó sem lehet osztályzatokról, vagy pláne buktatásról,
mindenkit ott »fejlesztünk« majd, ahol legjobban szorít a cipõ, aztán majd
csak megy valamire. Azt hiszem ez a »csiki-csuki« utolsó fejezete (bár ki
tudja?), amikor már új, osztályzat nélküli iskolát hozunk létre azoknak,
akiknek esetleg rossz osztályzatot kellene adnunk. Így eltüntethetõ a szerényebb
családi és kulturális háttér iskolai teljesítményekben megmutatkozó
negatív hatása – hiszen nem mérjük a teljesítményt –, és megszüntethetõ az
osztályozás szelektív hatása, mert akik ide járnak, azok már eleve kiszelektáltnak
születtek. Ez az a pillanat, amikor intézményesítjük a rejtett módon
már úgyis kialakult kettõs hazai iskolarendszert. Félõ, hogy minden jó szándék
ellenére a TOKI a szegények iskolája lesz, ahol az alattvalók sorozatgyártása
történik, a királypalánták meg tanulnak majd az elit iskolákban,
ahol persze van osztályzat, szelekció, minõsítés, buktatás, teljesítmény és teljesítményszorongás,
mert az odajáró gyermekeknek felnõtt korukban majd
teljesíteniük kell, sikerorientáltnak kell lenniük, és meg kell tanulniuk elviselni
a kudarcokat is. A szegények iskolája éppen attól fosztja meg a már
fogantatásuk pillanatában kiszelektáltakat, hogy elindulhassanak azon a
vándorúton, amelyrõl esetleg királyként térhetnek vissza. Mert õk mindig és
mindenbõl a legkevesebbet kapják.
Néha olvasgatom esténként a Bibliát, s a minap János evangélista könyvében
valami igen figyelemreméltót találtam, miszerint a végítélet napján a
bénák járni fognak, a vakok látnak, tán még a süketek is hallanak, »a szegényeknek
pedig az evangélium hirdettetik«. Miért érzem úgy, hogy még
akkor is nekik jut majd a legkevesebb?” (az Ismeretlen Pedagógus nagymonológja)
72