Megbukott az iskola?

telen belekiáltott a szorongó várakozásba: Baj van a gyerekekkel! Olyan volt
a hangja, mint az ostorcsapás, mindenki összerezzent. Aztán más hangszínnel
megismételte: Baj van a gyerekekkel! Ez meg most olyan volt, mint a
pisztolylövés. Az órákon? – érdeklõdött valaki félénken, a tanárnõ pedig elszörnyedt
a kérdés hallatán. Az órákon? – ismételte meg, mintha nem is értené
a kérdést. – Na nem, ez nálunk szóba sem jöhet. Hanem a szünetben kérem,
a szünetben. Olyanok, mint a vadlovak. Összevissza rohangálnak, kiabálnak,
nevetgélnek, dübörögnek. Tessék beszélni velük! Tanuljanak meg
viselkedni. Ide ugyanis nem kötelezõ járni. De aki ide jár, annak viszont
kötelezõ a jó modor. Mindig, és minden helyzetben! A múltkor múzeumba
mentünk, s az egész busz tõlük harsogott. Miért nem képesek fegyelmezni
magukat? Milyen felnõttek lesznek, ha hiányzik belõlük az önfegyelem?
És akkor nekem hirtelen beugrott az az iskola, ahol a barátnõm tanít. Ahol
a vécékbõl dõlt a cigarettafüst – általános iskoláról van szó –, ahol a fiúk
keményen csépelték és közben hangosan anyázták egymást, a felrázott kólás
flakont vízipisztolyként használták, s ahol a vad kergetõzés lendületében
valamelyik gyerek barátnõm fiának kezére csapta a vécéajtót, amitõl annak
két ujja eltörött, ahol a nyolcadikos diákok sportot csináltak abból, hogy órák
alatt kimentek az osztályból – elnézést, de vizelnem kell, mondták –, és amikor
idõsebb tanárnõjük határozott tiltással kívánta megakadályozni az állandó
járkálást, az egyik ifjú tiltakozásképpen a szemétkosárba pisilt. Még hogy
önfegyelem! Micsoda özönvíz elõtti kategóriákban gondolkozik ez az iskola!
Természetesen nem szóltam semmit, mert én (már) megtanultam fegyelmezni
magam. Hazafelé menet aztán gyors számvetést csináltam, és arra az eredményre
jutottam, hogy mégis jól választottunk iskolát. Mert lehet, hogy kicsit
nagy a fegyelem (legalábbis az igénye), de irodalomból már harmadikban
mûelemzést kellett készíteni a Helység kalapácsából és a Fösvénybõl, a
történelemtanításnak kiemelten fontos része a görög mitológia, és a természettudományos
témákban is hasonló a színvonal, csak azt már én sem tudom
követni. Az meg kifejezetten hasznos, ha gyermekem egy kis rendet tanul,
végtére is a szabadság és a fékezhetetlenség egymást kizáró fogalmak.”
(46 éves pszichológus, Tibike anyukája)
Az „elit” jelzõvel nem illetett „mezei” nyolc- és négyosztályos gimnáziumokba
a gyermek könnyebben kerül be, és nehezebben kerül ki, az
ilyen intézmények viszont a nagyobb toleranciáért cserébe komolyan
számítanak a szülõi ház aktív közremûködésére (különórák és magántanárok),
a neveltségi szint ezekben nem „automatikusan szabályozott”,
s innen kanyargósabb utak vezetnek az egyetemig. Ezt tudomásul is veszi
97