Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
(esetleg szülõk által sugallt) gyermeki reakciók jelentik majd a megoldást. Még<br />
<strong>az</strong>t is megkockáztatom, hogy mindez elõsegíti egy korszerûbb, egységesebb<br />
alapfokú közoktatás kialakulását. Valamilyen katalizátorra pedig feltétlenül<br />
szükség van, mert <strong>az</strong>t a társadalom nagy többsége elfogadja, hogy <strong>az</strong> oktatásügyben<br />
valamit tenni kell, de <strong>az</strong>t viszont túl sokan tudják, mint kellene<br />
tenni; így <strong>az</strong>tán haladás helyett legfeljebb oszcilláló mocorgásról beszélhetünk.<br />
Kezdjük ott, hogy <strong>az</strong> alapkészségek (olvasás, írás, számolás) kialakítása már<br />
több mint negyedszázada nem sikerül. Lehet, hogy ennek a pedagógus <strong>az</strong> oka,<br />
lehet, hogy a szülõk, lehet, hogy a televízió meg a számítógép, lehet, hogy a<br />
szociális környezet, ez eldönthetetlen; feltehetõleg mindegyik. Azt viszont be<br />
kell látnunk, hogy nekünk ez – a tanulók legalább felénél – nem sikerül. Aki<br />
viszont nem tud információszerzõen olvasni, <strong>az</strong> elfûrészeli maga fölött a társadalom<br />
hierarchikus rendszerében felfelé vezetõ létrát. Ez pedig nem kívánatos.<br />
Növeljük meg tehát <strong>az</strong> ilyen készségek kifejlesztésére szánt idõt egykét<br />
évvel, és így minden bizonnyal sokkal több gyerek fogja ezeket elsajátítani.<br />
Egy ig<strong>az</strong>gatói értekezleten beszélt errõl egy oktatáskutató, és számomra<br />
egész logikusnak tûnt ez a megoldás. Nem dobódtam fel különösebben (már<br />
megint átalakulunk), de <strong>az</strong>ért szükségesnek tartottam, hogy a tantestületnek<br />
beszámoljak a hallottakról, közben igyekeztem megnyugtatóan beszélni – ez<br />
még csak távoli terv kedves kollégák – és »pozitívan kisugározni«. Ostobaság<br />
volt. Hónapokig nem volt nyugtom utána a szülõktõl, akik felháborodva<br />
tiltakoztak, hogy miért kell <strong>az</strong> õ gyereküknek »hat évig olvasást tanulni, amikor<br />
már most is tud« – ezt egy olyan szülõ mondta, aki még be sem íratta hozzánk<br />
a gyerekét. »Miért a tehetségtelenekhez ig<strong>az</strong>ítják <strong>az</strong> iskolát, miért nem<br />
a legjobbakhoz?« – ezt egy mérnök apuka kérdezte tõlem. Csaknem minden<br />
szülõ <strong>az</strong>t javasolta (volt aki követelte), hogy indítsunk párhuzamos osztályt:<br />
egyet a »nehezebben fejlõdõknek«, a » visszamaradottaknak« – ez volt a<br />
terminológia szalonképesebb része –, s egy másikat <strong>az</strong>oknak, akik gyorsabban<br />
tudnak haladni. A saját gyermekét persze mindenki ez utóbbi osztály<br />
tanulójaként képzelte volna el. Még a legnépesebb h<strong>az</strong>ai kisebbség helyi önkormányzatának<br />
vezetõje is felkeresett. Õ már biztos információkkal rendelkezett<br />
arról, hogy a következõ tanévben külön osztályt indítunk a tehetséges<br />
tanulóknak, s mindenképpen szeretné, ha <strong>az</strong> õ kislánya oda kerülne, hiszen<br />
a gyermek jó tanuló (tényleg <strong>az</strong>). Összegezve a dolgokat: <strong>az</strong> elképzelést – <strong>az</strong><br />
engem felkeresõ szülõk közül – senki sem támogatta. Azok pedig, akiknek<br />
gyermeke valóban csak hosszabb idõ alatt tudná elsajátítani <strong>az</strong> alapkészségeket,<br />
talán <strong>az</strong>t sem tudják, hol <strong>az</strong> <strong>iskola</strong>. Tehát ebben a kérdésben csak<br />
minisztériumi szinten lehet jó döntést hozni, <strong>az</strong> iskolák mindennapjaiban egy<br />
ilyen változás kikényszerítése komoly konfliktusokhoz vezet. De választható<br />
117
Change language