Megbukott az iskola?

az órán harminc perces magyarázattal sem sikerül megértetni, az délután
magától értetõdõvé válik; azt hiszem, ez is egy misztérium. Felsõ tagozaton a
tanulók jó hetven százaléka jár valamilyen szakkörre, negyedik alatt pedig
csaknem harmada. Érthetetlen számomra azok aggodalma, akik a tananyag
csökkentése kapcsán valamiféle országos elbutulásról, a »kisegítõ iskolások
országáról« beszélnek. A gyermekek kíváncsiak: mindenrõl szeretnék tudni,
hogy az miért éppen olyan, miért éppen úgy történik, miért éppen annyi, és
miért mondjuk erre, hogy kerek, arra meg, hogy szögletes. A tanítási órákon
erre rendszerint nem kapnak közvetlen választ, hanem mindenféle szabályokat,
elméleteket meg fogalmakat töltünk a fejükbe, s abban bízunk, hogy azok
ismeretében idõvel majd önállóan is választ tudnak adni arra a kérdésre, hogy
mit csinál a szél, amikor nem fúj. A szakkörökön más a helyzet: pontosan
azzal – és csak azzal – foglalkoznak, ami a legjobban érdekli õket, s a pedagógusnak
pedig egzisztenciális érdeke az érdeklõdés fenntartása, hiszen az ilyen
foglalkozások látogatása nem kötelezõ.
Lehet, hogy ez a jövõ útja. Délelõtt majd nyögvenyelõsen »letanítjuk«
mindazt, amit a tananyagcsökkentett tanterv megkövetel – ez a gyermekek
nagy részének egyébként is rendkívüli megterhelést jelent –, délután pedig azt
tanulják, sokkal kötetlenebb formában, amit akarnak és szeretnek. Lényegesen
több és magasabb szintû ismerethez fognak majd jutni, mint az órákon,
s egy percig sem fogják túlterheltnek érezni magukat. Csak nehogy valakinek
eszébe jusson kötelezõvé tenni a délutáni foglalkozásokat, mert
akkor megint elnéptelenedik az iskola. Az elkövetkezõ három év nyugisnak
látszik, két kolléganõ nyugdíjba készül, kettõ pedig szülni fog, tehát nem kell
megválnunk senkitõl. A környékbõl most már egyre több szülõ íratja hozzánk
elsõs gyermekét, úgy néz ki, három osztályt folyamatosan tudunk indítani.
Remélhetõleg a közeljövõben nem várható az óraszámok és a tananyag
újabb csökkentése, mert azt már nehéz lenne kivédeni. Azt mondtad, hogy
készülõ könyvedben azt a kérdést boncolgatod, megbukott-e, vagy megbukik-e
az iskola. Szerintem kizárt dolog. Nem engedik a gyerekek.” (52 éves
iskolaigazgató)
119