Megbukott az iskola?

juk, akkor a nõket már eleve kizárhatjuk a pedagógiai hivatásból – mondta
átszellemült arccal.
Az óra értékelésének folytatására végül nem került sor. Misi délután összecsomagolta
a ruháit, súlyzóit, könyveit, meg egyéb ingóságait, és mindenféle
búcsú nélkül elutazott. Az iratait is nõvére vette át a tanulmányi osztályon.
Annyit tudok róla, hogy valahol Kanadában edzõ, és csak nagyon ritkán jön
haza. Én a diploma után elkezdtem egy másik fõiskolát, és most egy egyházi
intézményben súlyosan sérült gyerekek mozgásjavításával foglalkozom. Szeretetet
és szakértelmet adok, szeretetet és köszönetet kapok, rendben van tehát
az egyenlegem. Amikor néha eszembe jut ez a história, olyankor eltöprengek,
hogy ez csak a mi fõiskolánkon történhetett meg, vagy másoknak is vannak
hasonló élményeik? Vajon mindenütt így »csinálják« a tanárokat?” (44
éves pedagógus)