Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
Megbukott az iskola?
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
könyvét ismertetve <strong>az</strong>t írja, hogy „a pedagógusszakma nagyon régóta ismeri<br />
<strong>az</strong>okat a gyerekeket, akikkel valamiért nem lehet »bírni«, akik <strong>az</strong> osztály<br />
bohócai, idõnként rémei. Akik nem képesek végigülni egy negyvenöt perces<br />
órát, akik rendszeresen megzavarják társaikat. Évtizedekkel ezelõtt szinte<br />
kivétel nélkül minden tanító és tanár nevelhetetlen, rossz gyereknek tartotta<br />
õket, elõször jött a »szamárpadba« ültetés, majd egy másik osztályba, végül<br />
másik iskolába, sokszor épp a kisegítõ iskolába helyezés. Legtöbben úgy gondolkodtak<br />
ezekrõl a – gyakran <strong>az</strong> átlagosnál magasabb intelligenciájú – gyerekekrõl,<br />
mint akiken átok ül, akiket a sors szeszélye alkalmatlanná tett arra,<br />
hogy normál <strong>iskola</strong>i feltételek között tanuljanak.” Ha elfogadjuk Schüttler<br />
Tamás értékelést, akkor a „problémás gyermek” korántsem tekinthetõ<br />
új jelenségnek napjaink pedagógiájában. A nagyságrend viszont meglepõ:<br />
Szûcs Marianna szerint <strong>az</strong> iskoláskorú népességben jelenleg 300<br />
ezren küzdenek valamilyen tanulási nehézséggel vagy magatartási rendellenességgel.<br />
E csoportnak mintegy ötöde <strong>az</strong> évek folyamán <strong>az</strong>tán kikerül<br />
<strong>az</strong> állami oktatás keretei közül. Szabó Ildikó körülbelül negyedmillióra<br />
teszi a különféle tanulási, beilleszkedési problémákkal küzdõ<br />
gyermekek számát. Az ilyen tanuló „tartósan nem képes figyelni, nem észleli<br />
a világ dolgait, legyenek <strong>az</strong>ok irányok, méretek, veszélyek, idõk, gesztusok,<br />
szabályok, továbbá rosszul tanul, többször bukik, zavar a viselkedésével,<br />
valami mindig történik körülötte, vagy éppen <strong>az</strong> ellenkezõje: túl csendes,<br />
visszahúzódó”. (Új Pedagógiai Szemle 2004/1) Mindez részint biológiai<br />
vagy éppen szociális összefüggésekkel, részint pedig iskolán belüli okokkal<br />
magyarázható. László Ágnes <strong>az</strong> általános iskolás gyermekek eltérõ<br />
képességeihez való alkalm<strong>az</strong>kodás lehetõségeit vizsgálva abból indul ki,<br />
hogy „a tanuló teljesítménye viszonyulhat <strong>az</strong> <strong>iskola</strong>i követelményekhez, csoportja<br />
átlagához, önmagához, vagy a környezete által vele szemben megfogalm<strong>az</strong>ott<br />
elvárásokhoz. A cél mindig a legmagasabb szintû megfelelés. Ahol<br />
ez nem sikerül, ott felbukkannak <strong>az</strong>ok a viselkedésformák, amelyek segítenek<br />
kompenzálni kompetenciavesztésüket. Szerencsés esetben ez küzdelemre<br />
sarkall, de elvezethet <strong>az</strong> elvárások teljes tagadásáig.” (Új Pedagógiai Szemle<br />
2004/1)<br />
Tehát amikor megállapítjuk, hogy <strong>az</strong> általános iskolások között egyre<br />
gyakrabban jelennek meg a különbözõ – biológiai, illetve szociális –<br />
okokból magatartási zavarokkal, figyelemhiánnyal küzdõ gyermekek, <strong>az</strong>t<br />
sem téveszthetjük szem elõl, hogy esetenként <strong>az</strong> intézmény maga is<br />
generálja ezeket a zavarokat. Ráadásul napjaink iskolája csak igen korlátozott<br />
mértékben képes a „problémás gyermekek” viselkedési és ta-<br />
138
Change language