Megbukott az iskola?

dalmi presztízzsel járó szakmunkáslétet, az az érettségit adó iskolák felé orientálódik.
Így aztán ma túlnyomórészt azok kerülnek a szakképzésbe, akik
tanulási-, beilleszkedési zavarokkal küszködve kínlódták végig az alapfokú
iskolát, és az esetükben a megszokott pedagógiai eszközök használhatatlanok.
El kellene dönteni, hogy a szakiskolák feladata a munkaerõ-piaci igényeknek
megfelelõ ifjú szakmunkások képzése, vagy inkább szociális funkciójuk
van: a jövõképpel még nem rendelkezõ, esetleg irreális élettervek ködös
álomvilágában élõ, tudatlan és motiválatlan fiatalokat kell benn tartaniuk
az iskolák, illetve a mûhelyek falai között, hogy megóvják õket az utcai élet
veszélyeitõl, a semmittevés deszocializáló hatásaitól. Ezek a súlyos – nagyon
is súlyos – szakmai gondjaink. A jó hír viszont az, hogy a 9–10. osztályba
belépõk 65–85 százaléka szakmunkás lesz, s néhányan elindulnak az érettségit
adó szakképzõ intézmények felé is. Történik mindez annak ellenére, hogy
a szakiskolákban jelenleg a kompromisszumok végtelen sorára van szükség,
mert ha komolyan vennénk a követelményeket, akkor a bukások száma minimum
a duplájára nõne, de inkább megháromszorozódna.
Abból kell kiindulnunk, hogy a szakiskolába érkezõ gyermek nem tud sem
írni, sem olvasni. Valamire azért emlékezhet, mert 9–10. osztály végére a
rövidebb – és egyszerûbb – szövegeket elolvassa, megtanul önéletrajzot írni,
és képessé válik arra, hogy bemutatkozzon majd leendõ munkahelyén. Amikor
munkát keresve majd bekopogtat valahova, el tudja mondani, hogy mi a
szakmája, hogy honnan jött, és miért. Ezt hetekig gyakoroljuk a 11–12. osztály
két éve alatt. Kollégáim szerint a szakiskolások legalább kétharmadának
verbális gátlásai vannak, saját osztálytársai elõtt fél elmondani azt a versikeszerûen
betanult szöveget, hogy »jó napot kívánok, Kovács János a nevem,
júliusban végeztem a Rekettyés Róbert Szakiskolában, húsipari szakmunkás
vagyok, munkahelyet keresek és az önök álláshirdetésére jelentkezem«. Elõfordult,
hogy tizenhat tanulóból kilenc csak két és fél hónapos gyakorlás után
tudta értelmesen, tagoltan, dadogás nélkül mindezt elmondani. A kilencedik
év tehát az alapkészségek fejlesztésével, valamiféle spontán felzárkóztató
programmal telik el. A tizedik évben a természettudományos tárgyakra fókuszálunk,
mert a szakképzés az ilyen ismereteket már tudottnak tételezi fel,
pedig egyáltalán nem azok, tehát pótolni kell. Az iskolaköteles kor ma még
itt befejezõdik, rendszerint 10 százalék a lemorzsolódók aránya, van aki iskolát
vált, vagy több tárgyból bukik, némelyikük meg a hiányzásai miatt
évismétlésre kényszerül. A szakképzés elsõ éve (11. osztály) – eddigi tapasztalataim
szerint – különösebb bonyodalmak nélkül kigurul. Persze azért itt
is jönnek a komplikációk, a kollégák naponta elmondják, hogy Kis Istvánt
lehetetlen angolra tanítani, mert magyarul sem tud, Pitye Peti pedig anyag-
172