Megbukott az iskola?

nyedt emberalak – az alkotó a félreértések elkerülése érdekében mellé írta,
hogy »ez én vagyok« – hatalmas batyut cipelt a hátán, a batyun a következõ
felirattal: »dolár«. A kép címe pedig: »Ilyen rohatt gazdag leszek«. Az osztályfõnök
megszavaztatta az osztályt: döntsék el, szerintük melyik a legjobb
alkotás. Mondanom sem kell, hogy a huszonnégy tagú zsûri elsöprõ többséggel
a »doláros fickót« ábrázoló képet javasolta az elsõ helyre. Ismerem a tanárnõt:
a legkevésbé sem tartozik az úgynevezett kontraszelektáltak közé.
Sokszor elgondolkodom, hogy máig is tisztelt mestereim, egykori középiskolás
tanáraim vajon képesek lennének-e arra, hogy a mindennapjainkat elárasztó
bóvlik, értéktelen szellemi és materiális kacatok áradatával felvegyék
a harcot. Vagy lehet, hogy ha máig is õk tanítottak volna, akkor most nem
ilyen lenne a világ?” ( 62 éves fõiskolai tanár)
Az tényként elfogadható, hogy a tömegkommunikáció és a virtuális
valóság az üzlet logikája szerint teremt piacot magának, s agresszív
marketingje a hagyományos értelemben vett iskolától idegen minõségek
eladására irányul. Az iparszerû sztárcsinálás magával ragadó lendülete,
a „túlélõk”, „villalakók” féktelen ünneplése, a futószalagon gyártott
kétes értékû tévésorozatok világa nem teremt kifejezetten kedvezõ
hátteret a tudás megszerzéséhez szükséges verítékes aprómunka, a
napi rendszerességgel ismétlõdõ erõfeszítések elfogadásához. Az iskolának
– éppen e hatásokkal ellentétben – mindenképpen azokat a társadalmi
elvárásokat kell közvetítenie, amelyek szerint szükség van a
hierarchikus rendre, amelyekben a kötelességeknek nagyobb súlyuk
van, mint a szabadságnak, és ahol a szisztematikus normatagadás épp
annyira elítélendõ, mint a lakájlelkületû engedelmesség. Nehéz-Posony
István egykori középiskolájára emlékezve a következõképpen ír errõl:
„Gondoljunk csak bele: gyerekeink, unokáink ott (az iskolában) töltik elsõ
tizennyolc évüknek nagyjából a felét …Ilyen mennyiségû idõ eltöltéshez nem
lehet úgy közelíteni, hogy ez csak oktatásra való. Ekkor formál az iskola a
gyerekbõl felnõttet. Természetesen nem csak az iskola, sok minden egyéb is,
de az iskola nem vonhatja ki magát a feladat alól ..... formálja a személyiséget,
ha akarja, ha nem. Ha nem akarja, azáltal is formálja, csak negatív irányba.”
(Új Pedagógiai Szemle 2003/10) Lehet, hogy az utóbbi évtizedekben
ennek a „sok minden egyébnek”, ami az iskolán kívül formálja a személyiséget,
túlzott mértékben is felerõsödött a hatása, s szinte lehetetlen
feladatra vállalkozik az a pedagógus, aki e hatások mellett – esetleg azok
ellenében – egy másfajta értékrendet kíván továbbadni, viszont, érdekes
módon csaknem mindannyian õrzünk az emlékezetünkben egy-egy
92