Politikai antropológiai források - MEK

Marc ABÉLÈSAz állam antropológiájaBevezetésVan-e létalapja annak a politikai antropológiának, amely manapság érvényesül a társadalomban?Mi lehet egyáltalán a hozadéka egy ilyen megközelítési módnak? Nem ellentmondás-e,hogy az etnológus szemével vizsgáljuk kortársainkat egy olyan területen, amelyen azértelmezés állandóan jelen van, sőt néha egyenesen a cselekvés előtt jár?Ezekre a kérdésekre szeretnénk a jelen munkában válaszolni, méghozzá két okból. Először,mert manapság a modern társadalmak antropológiája példa nélküli fejlődésen megy keresztül.Ahhoz, hogy olyan bonyolult kérdésköröket, mint a politika, értő módon megvizsgálhassunk,előbb feltétlenül ki kell alakítanunk a kiindulópontok rendszerét. Az úgynevezett „primitív”vagy „távoli” társadalmak tanulmányozásának nagy hagyománya alakult ki a politikai antropológiában,amelynek mind sorra felvetődő problémái, mind fokozatosan kialakított vizsgálatimódszerei hasznosak lehetnek számunkra. Másodsorban, az antropológiai megközelítés egyébkérdéseket is felvet, mégpedig az olyan kapcsolódó tudományokban, mint a történelem, aszociológia és a politikatudomány. Ezeket a kérdéseket komolyan kell venni, nem sajátterületünk vagy műhelyünk védelme érdekében, hanem abban a reményben, hogy a politikajelenségével kapcsolatos ismereteinket közös erőfeszítéssel tovább tökéletesíthetjük.Egy sajátos fogalomvilág kifejtése, egy olyan megközelítési mód ismérveinek tisztázása,amely már bizonyította értékét - ezek azok a célkitűzések, amelyeknek elérésére törekednikívánunk. A politikai antropológia tárgykörében igen sok munka született, s a jelen keretekközött nem lehet célunk egy ilyen hatalmas területnek akár csak részleges szintézisét adni.Annál is inkább, mivel számos, ma már klasszikusnak tekintett munka ezt már elvégezte: E.E. Evans-Pritchard és M. Fortes Systèmes politiques africains-jén kívül (1940) elsősorban aPolitical Anthropology című kollektív munka (1966) M. Swartz, V. Turner és A. Tuden általírt bevezetésére, valamint G. Balandier Anthropologie politique című alapvető művére (1969)támaszkodhatunk.Mint ahogy az utóbbi szerző hangsúlyozza, a politikai antropológia soha nem elégedhet megazzal, hogy tipológiákat állít föl; mivel tárgya „dinamikus” jellegű, szinte természetes módonkerül előtérbe a modernség vizsgálata. A legutóbbi fejlemények bizonyították is a jelenkoripolitikai viszonyokra irányuló elemzés hatékonyságát. A helyzet ismeretében úgy véljük,érdemes a mai társadalmak problémái felől közelíteni a politikai antropológia területéhez. Ígylátszólag eléggé távol kerülünk azoktól a munkáktól, amelyeken az egzotikus világok tanulmányozásarajta hagyta a bélyegét. E tekintetben két lehetőség kínálkozik: vagy hangsúlyozzuka tárgy különbözőségét, és kidolgozunk egy olyan megközelítésmódot, amely kizárólag anyugati társadalmakra alkalmazható, vagy pedig épp fordítva, az egységes látásmód melletttörünk lándzsát, kiemelve természetesen az egyes „terepek” sajátszerűségét.Mi az utóbbi megoldást fogadtuk el, mivel azon túl, hogy így érvényesülhet tudományterületünkösszehasonlító jellege, az az alapvető adottság sem sikkad el, hogy a politikaiantropológia történelmileg, kezdeteitől fogva, mindig felvállalta a saját államunkra irányulóreflexiót. Itt nem szentelhetünk külön teret a politikai antropológia történetének, melynekkezdetei elválaszthatatlanok a XVII. és XVIII. század politikai filozófiájában testet öltő általánosabbgondolkodási folyamattól. A politikai társadalom, a „polgári létállapot” kialakításángondolkodván a kor értelmisége azt a fő célt tűzte maga elé, hogy megfogalmazza a politikai