Politikai antropológiai források - MEK

példák) a populáris emlékezet egybeolvasztási formáival, amelyek már a tömegesítés folyamatábanléteztek, volt csak elérhető, ahogyan ez a mexikói filmiparral történt.Amikor a populáris nem úgy van meghatározva, mint egy tárgy, egy eszköz vagy egytársadalmi csoport, hanem úgy mint egy helyszín vagy még pontosabban szétszórt helyszínekakkor ez létrehozza az oppozíció szabályát arra az ideára, amelyet a hatalmi liberalizmus vagya nemzet, mint egységes szerv populizmusa kényszerít rá. Ahogyan azt a mexikói EzequielChávez 1901-ben kifejtette a mexikói nép még nem ‘őrlődött meg eléggé a századok mozsarában,ahhoz hogy egységes testé formálódjon egy természetes homogenitással’. A homogenitásravaló törekvés, a huszadik században Latin Amerika szerte, a populáris kultúraönkényuralmi rendszer általi elnyomását vagy felhasználását jelentette. A szétszórt helyszínekelmélete nem egyezik meg a pluralizmussal. A pluralizmus a liberális teóriához tartozik,amelyik megengedi, hogy a társadalom az érdekek pluralitásában áll, de megadja az államnaka közvetítői szerepet. A populáris kultúra tanulmányozása összeegyeztethetetlen azzal, hogyaz állam egy képzeletbeli semleges funkciójának tudjuk be, hiszen amit az államok éppenmost tesznek, az a kultúra homogenizálására való törekvés, azért hogy az uralkodó csoportokhatalmát konszolidálják. Ugyanakkor, az a feltételezés, hogy az alárendelt csoportok kultúrájaszükségszerűen az államhatalommal szembeni ellenállás kifejeződése, saját problémáit hozzalétre. Ha valamely egyezés kontra szembenállás kifejezési-eszközkészletben jelöljük ki adomináns hatalom és a populáris közti kapcsolat helyét, az az ügyek egyszerűsítését éseltorzítását idézi elő. Azt mondani valamiről, hogy „szembenálló” gyakran egy politikaiágenda általában ki nem mondott része: bizonyos kulturális formákat olybá tekintenek, mintpopuláris ellenállás képviselőit anélkül, hogy tisztázva lenne, valójában mi az ellenállás tárgyavagy milyen alternatív társadalmi eszméket foglal magába az ellenállás. Azért is kétséges az aduális gondolkodás, amilyet egyezés/ellenállás hozhat létre: mert mindkét szembenálló félegységessé válik, mintha csak az egységes domináns szervezetnek egy hozzáhasonlóankoherens populáris ellenállással kellene szembenéznie. A probléma világosabban látható, havalaki azt a folyamatot szemléli, mely által a kulturális képződmények kialakulnak, mintha akész termékekből vonatkoztatná el azokat. Mind az ellenállás, mind az egyezés előállhategyidejűleg, mint például ahogy a populáris vallásosságban a fatalizmus összekeveredik aváltozás utáni vággyal. Hogy megcseréljük a kifejezéseket, de a tárgyat folytatva, domináns ésalárendelt nem már fennálló kollektív alanyok vagy belső értékek, de összeütközési módok,amelyek összekapcsolják az előadás és a gyakorlatot. Akárhogy is a kifejezési-eszközkészletproblémáit nem lehet megoldani a terminusok megsokszorosításával. Ellenkezőleg, elővigyázatosnakkell kezelni azokat a teoretizálások és konstrukciók közti különbségeket, amelyeketbizonyos terminusok idéznek elő. Példának okáért, csúsztatás szokott megjelenni alárendelttőlellenálló, ellenállótól egyenjogúsítás jóllehet az alárendelt terminus használhatósága abban állhogy hangsúlyozza az alárendeltség nyílt tényét egy alternatív politikai projekt mellékértelmenélkül. A probléma ott kezdődik hogy a mitikus vagy ideológiai feltételezés az olyan egyidejűleghasznált szavakkal mint leíró és irányadó. A ‘számláló-uralkodó’ (counterhegemonic)ilyen értelemben hasznosabb terminus, miután ez nyíltan és világosan egy alternatív hatalmirendszerre teszi a hangsúlyt. Másrészt nem létezik egy olyan „korrekt” terminusok készlete,amely megoldana minden problémát. Amikor a vizsgálandó elemezendő terület határaiváltoznak, mint ahogyan populáris kultúra is teszi, akkor helyénvaló a kifejezések és fogalmakmobilitása. A prioritások egyike, hogy ne oldjuk fel és ugyanakkor ne is merevítsük meg aváltozó kulturális térkép kétértelműségeit. Az olyan fogalmak, mint visszaállítás, visszajelzésés átértelmezés különösképpen megfelelőek, mint azon kulturális jelek állandó átalakulásánakkezelési módjai, amelyek életben tartják a populáris színtereit és ugyanakkor megakadályozzákhogy a populáris teljesen beleolvadjon a domináns hatalmi szerkezetekbe. Azok azidőbeli térbeli és szimbolikus változások típusai amelyekre utalunk szemléltethetők azzal a187