A társadalom tömeg formáinak felbukkanása, mint egy történelmi folyamat Latin Amerikábankezdődött meg az 1880-as években, ez kétféle hatással járt, kínálta a városi élet előnyeihezvaló hozzájutást, valamint a kulturális fejlődéshez való átmenetet. Így ez mind a parasztság ésvárosi szegénység a „társadalomba” való integrációjának módja mind pedig ugyanezek, az eztmegelőzően egy kivételezett kissebség által monopolizált árucikkek és szolgáltatásokból valórészesedési joga érvényre juttatásának egy módja volt. A médiumoknak ez a kulcsambivalenciája vész el a képből, ha azt feltételezzük, hogy ezek egyszerűen az uralkodócsoportok ideológiai üzenetét a „közre” erőszakoló eszközei. Éppen ezért döntő fontosságúszem előtt tartani azt a tényt, hogy a médiumok nem csupán közvetítői az üzeneteknek, hanemaz emlékezet és interpretáció gyakran különböző módjainak találkozási pontjai is. Ahhoz,hogy a médiumokat ilyen módon közelítsük meg figyelmet, kell szentelni azok befogadásánakkulturális kontextusainak, azon módok sokféleségének, amelyekben befogadásra éshasználatra kerülnek.Ezen a ponton, a populáris a tömeg kultúrában való elhelyezésének problémájának egy másikmegközelítését is meg kell említenünk. Ez a szimbolikus árucikkek piacának elmélete,mintegy törekvés hogy megmagyarázza a mi történik a kulturális termékekkel a fogyasztóitársadalomban. A populáris ekkor magyarázhatóvá válik a alárendelt osztályok ehhez apiachoz való hozzáférésének egyenetlenségei által. A populárisnak ez a magyarázati módja,amelyet Nestor García Canclini fejlesztett ki, összevegyít Pierre Bourdieu megközelítésétGramsciéval, és hasznos abban, hogy szótára megengedi a kultúra, mint hatalom vizsgálatát ésa kapitalista piac hatásának egy elemzését. Bármilyen, populáris kultúrával foglalkozótanulmány lekötelezettje Gramsci fontos hegemónia elméletének. Szakít Marx tézisének durvahasználatával, miszerint bármely időben az uralkodó eszmék az uralkodó osztályéi, és ehelyettkihangsúlyozza azokat a utakat, amelyeken át bizonyos társadalmi csoportok hegemonikussáválnak hozzájárulás megszerzésével a kulturális arénában az általános irány felé amelyetráhúznak a társdalomra mint egy egészre. Éppen ezért a hegemónia kifejezés esszenciális apopuláris kultúra tanulmányozásához, mivel az rávilágít a tárgyalásokra, amelyek kulturálisszinten helyet kapnak domináns és alárendelt csoportok között. Ez azt jelenti, hogy a kultúranem egyszerűen osztályból deriválódik, mintha egy durva ideológia volna, hanemellenkezőleg elsődleges szerepet játszik adott társadalmi kapcsolatok kihívásaiban vagyfenntartásában. A hegemónia koncepciójának legfőbb korlátja, a mellett, hogy alapjában, ahozzájárulás megszerzése erőszakmentes eszközökkel történik, az, hogy egyáltalán semmilyenvagy legalábbis csökkent jelentőséget tulajdonít az erőszak-helyzeteknek, amelyek uralkodóváváltak Latin Amerika számos országában. Gramsci hatalmas hozzájárulása a kultúratudományához annak megértése, hogy a kultúra nem különíthető el a hatalom kapcsolataitól.Az Ő nézetei kidolgozásának egyik módja, hogy nem olybá veszi a populáris kultúrát, mint avilág adott leképezését, hanem, mint egy időszak vagy időszakok sora, ahol a populáristárgyak, az uralkodó csoportoktól megkülönböztetőkként formálódnak meg. Ebben az esetbena kényszer inkább demokratikus, mint utópikus lenne, a különböző osztályokszubjektivitásának aktuális különbségeire irányuló felismerés értelmében inkább, mint egyideális modell kreálása, amely feltételezi, hogy van vagy lennie kellene egy „egyetlenpopuláris identitásnak”. Másrészt viszont mostanában úgy tűnik, hogy Latin Amerikában apopuláris kultúra továbbra is utópikus mellékértelemmel fog bírni. amikor a populáriskultúrák sokszínűsége uniformizálódik a kifejezés egyes számú használata által, ez valamilyenszinten kifejezésre juttat egy utópikus politikai programot; ha ebben a könyvben ez mindegyes, mind többes számban használatos, az a közgondolkodás átmeneti állapotának felismeréséveltörtént. Valójában a létező populáris kultúráknak egy kölcsönösen egymásba hatolókapcsolata van a tömegkultúrával. Történetileg, a kulturális piacuniformizálódása, amelyéletbevágó volt a nemzeti kulturális ipar megteremtéséhez (Mexikó és Brazília az elsődleges186
példák) a populáris emlékezet egybeolvasztási formáival, amelyek már a tömegesítés folyamatábanléteztek, volt csak elérhető, ahogyan ez a mexikói filmiparral történt.Amikor a populáris nem úgy van meghatározva, mint egy tárgy, egy eszköz vagy egytársadalmi csoport, hanem úgy mint egy helyszín vagy még pontosabban szétszórt helyszínekakkor ez létrehozza az oppozíció szabályát arra az ideára, amelyet a hatalmi liberalizmus vagya nemzet, mint egységes szerv populizmusa kényszerít rá. Ahogyan azt a mexikói EzequielChávez 1901-ben kifejtette a mexikói nép még nem ‘őrlődött meg eléggé a századok mozsarában,ahhoz hogy egységes testé formálódjon egy természetes homogenitással’. A homogenitásravaló törekvés, a huszadik században Latin Amerika szerte, a populáris kultúraönkényuralmi rendszer általi elnyomását vagy felhasználását jelentette. A szétszórt helyszínekelmélete nem egyezik meg a pluralizmussal. A pluralizmus a liberális teóriához tartozik,amelyik megengedi, hogy a társadalom az érdekek pluralitásában áll, de megadja az államnaka közvetítői szerepet. A populáris kultúra tanulmányozása összeegyeztethetetlen azzal, hogyaz állam egy képzeletbeli semleges funkciójának tudjuk be, hiszen amit az államok éppenmost tesznek, az a kultúra homogenizálására való törekvés, azért hogy az uralkodó csoportokhatalmát konszolidálják. Ugyanakkor, az a feltételezés, hogy az alárendelt csoportok kultúrájaszükségszerűen az államhatalommal szembeni ellenállás kifejeződése, saját problémáit hozzalétre. Ha valamely egyezés kontra szembenállás kifejezési-eszközkészletben jelöljük ki adomináns hatalom és a populáris közti kapcsolat helyét, az az ügyek egyszerűsítését éseltorzítását idézi elő. Azt mondani valamiről, hogy „szembenálló” gyakran egy politikaiágenda általában ki nem mondott része: bizonyos kulturális formákat olybá tekintenek, mintpopuláris ellenállás képviselőit anélkül, hogy tisztázva lenne, valójában mi az ellenállás tárgyavagy milyen alternatív társadalmi eszméket foglal magába az ellenállás. Azért is kétséges az aduális gondolkodás, amilyet egyezés/ellenállás hozhat létre: mert mindkét szembenálló félegységessé válik, mintha csak az egységes domináns szervezetnek egy hozzáhasonlóankoherens populáris ellenállással kellene szembenéznie. A probléma világosabban látható, havalaki azt a folyamatot szemléli, mely által a kulturális képződmények kialakulnak, mintha akész termékekből vonatkoztatná el azokat. Mind az ellenállás, mind az egyezés előállhategyidejűleg, mint például ahogy a populáris vallásosságban a fatalizmus összekeveredik aváltozás utáni vággyal. Hogy megcseréljük a kifejezéseket, de a tárgyat folytatva, domináns ésalárendelt nem már fennálló kollektív alanyok vagy belső értékek, de összeütközési módok,amelyek összekapcsolják az előadás és a gyakorlatot. Akárhogy is a kifejezési-eszközkészletproblémáit nem lehet megoldani a terminusok megsokszorosításával. Ellenkezőleg, elővigyázatosnakkell kezelni azokat a teoretizálások és konstrukciók közti különbségeket, amelyeketbizonyos terminusok idéznek elő. Példának okáért, csúsztatás szokott megjelenni alárendelttőlellenálló, ellenállótól egyenjogúsítás jóllehet az alárendelt terminus használhatósága abban állhogy hangsúlyozza az alárendeltség nyílt tényét egy alternatív politikai projekt mellékértelmenélkül. A probléma ott kezdődik hogy a mitikus vagy ideológiai feltételezés az olyan egyidejűleghasznált szavakkal mint leíró és irányadó. A ‘számláló-uralkodó’ (counterhegemonic)ilyen értelemben hasznosabb terminus, miután ez nyíltan és világosan egy alternatív hatalmirendszerre teszi a hangsúlyt. Másrészt nem létezik egy olyan „korrekt” terminusok készlete,amely megoldana minden problémát. Amikor a vizsgálandó elemezendő terület határaiváltoznak, mint ahogyan populáris kultúra is teszi, akkor helyénvaló a kifejezések és fogalmakmobilitása. A prioritások egyike, hogy ne oldjuk fel és ugyanakkor ne is merevítsük meg aváltozó kulturális térkép kétértelműségeit. Az olyan fogalmak, mint visszaállítás, visszajelzésés átértelmezés különösképpen megfelelőek, mint azon kulturális jelek állandó átalakulásánakkezelési módjai, amelyek életben tartják a populáris színtereit és ugyanakkor megakadályozzákhogy a populáris teljesen beleolvadjon a domináns hatalmi szerkezetekbe. Azok azidőbeli térbeli és szimbolikus változások típusai amelyekre utalunk szemléltethetők azzal a187
- Page 1 and 2:
OKTATÁSI SEGÉDANYAGELTE BTK KULTU
- Page 3 and 4:
TARTALOMELŐSZÓ A „POLITIKAI ANT
- Page 5 and 6:
hatalmi döntésekben és a politik
- Page 7 and 8:
kiontott vér és emberélet az ere
- Page 9 and 10:
Mark MünzelGenocídium, etnocídiu
- Page 11 and 12:
ellen mentek. A harcosok erősen k
- Page 13 and 14:
használtak, a Fehérektől követk
- Page 15 and 16:
an, és hogy az indiánok szószól
- Page 17 and 18:
A kiutat a francia etnológus Rober
- Page 19 and 20:
A politikával való kapcsolat rés
- Page 21 and 22:
JAULIN, ROBERT Gens du soi, gens de
- Page 23 and 24:
1. ábra: a yaghanok élettere Dél
- Page 25 and 26:
A yagnanok gyakorlatilag kenuikban
- Page 27 and 28:
nok között éltek, tagadják a ka
- Page 29 and 30:
A yaghanok számos szellemben és i
- Page 31 and 32:
érkezett meg a Tűzföldre és pá
- Page 33 and 34:
közösségé. Azért cselekedtünk
- Page 35 and 36:
az áldozat rokonai harci jeleket f
- Page 37 and 38:
Otto Zerries:A trópusi őserdők n
- Page 39 and 40:
Az Orinoco felső folyásánál él
- Page 41 and 42:
Szerkesztői jegyzet:A tanulmányt
- Page 43 and 44:
eleje óta jórészt semmi sem tör
- Page 45 and 46:
századforduló környékén elsők
- Page 47 and 48:
nem szűnt meg teljesen a velem sze
- Page 49 and 50:
iszlámmal (Boland 1971: 35, 36).
- Page 51 and 52:
létre, ami a mezőgazdaságnak, a
- Page 53 and 54:
állam ősidőktől fogva úgy isme
- Page 55 and 56:
Az általános köz- és magánisko
- Page 57 and 58:
A szabályzat alapján a Sarekat Is
- Page 59 and 60:
Egy harmadik ok, amiért a B osztag
- Page 61 and 62:
Muzulmánok Szövetségébe. Radik
- Page 63 and 64:
maradt, nem maradt más a D.I. szá
- Page 65 and 66:
Ezért nagy, ha nem fatális téved
- Page 67 and 68:
Horikoshi, H. 1975. The Dar ul-Isla
- Page 69 and 70:
KORAI ÁLLAM ÉS/VAGY ETNIKUM69
- Page 71 and 72:
De a kedék országa maga is egy na
- Page 73 and 74:
- a kede főváros, Muregi. Házai
- Page 75 and 76:
utolsóval kapcsolatban pedig látt
- Page 77 and 78:
A gyarmatok közigazgatásaA követ
- Page 79 and 80:
A brit idők előtti Nupéban a tö
- Page 81 and 82:
Autonómiájuk utolsó maradványa
- Page 83 and 84:
Idahba, abba az országba, amelynek
- Page 85 and 86:
élet már nem egy kis csoport ural
- Page 87 and 88:
8). Mivel jól ismerik a folyót, s
- Page 89 and 90:
TED C. LEWELLENAz állam evolúció
- Page 91 and 92:
„Belső konfliktus”-teóriaAz a
- Page 93 and 94:
területeken mindig lehetett talál
- Page 95 and 96:
öntözés, a teraszok létrehozás
- Page 97 and 98:
emberi társadalomban. „Mindenhol
- Page 99 and 100:
létrehozni a politikai hierarchia
- Page 101 and 102:
alább két alapvető réteget vagy
- Page 103 and 104:
Service, Elman R. 1975. Origins of
- Page 105 and 106:
jelenség létfeltételeit, valamin
- Page 107 and 108:
talan cselekvések sorozata, melyet
- Page 109 and 110:
A tartam és a hatalom viszonyának
- Page 111 and 112:
támogatni, s hozzáteszi: „csaki
- Page 113 and 114:
A család merevségével, archaizmu
- Page 115 and 116:
viselkedik, aki még mestere hangj
- Page 117 and 118:
A választás kérdése: a legitimi
- Page 119 and 120:
ebben a perspektívában nyeri el t
- Page 121 and 122:
értelemben, hogy az érdekcsoporto
- Page 123 and 124:
természetesen azzal járt, hogy mi
- Page 125 and 126:
kínálniuk, amelyek hatással vann
- Page 127 and 128:
gusok olvasnák egymás műveit, az
- Page 129 and 130:
Abner CohenPolitikai antropológia:
- Page 131 and 132:
A monográfiák áttekintése megmu
- Page 133 and 134:
szokásai, az ősökhöz kapcsolód
- Page 135 and 136: Azon a misztifikáción keresztül
- Page 137 and 138: irányítanak. A szimbólumok nem a
- Page 139 and 140: készleteket, laza szövetségeket
- Page 141 and 142: dinamikája által (lásd Evans-Pri
- Page 143 and 144: mányozása után láthatjuk, hogy
- Page 145 and 146: amelyek vizsgálatunk fő tárgyát
- Page 147 and 148: ETNICITÁS, ETNO-KONFLIKTUSOK147
- Page 149 and 150: A két világháború közötti Kel
- Page 151 and 152: abháziai nem grúz lakosokra. 1993
- Page 153 and 154: Konfliktusok az autonómiahierarchi
- Page 155 and 156: 1994-ben éppen egy kaukázusi konf
- Page 157 and 158: elejének ausztromarxista kulturál
- Page 159 and 160: foghatóvá válására. Az asszony
- Page 161 and 162: telenségét” vádolják. A vágy
- Page 163 and 164: úcsú a sportoktól és a marhaál
- Page 165 and 166: KonklúzióMielőtt megpróbálnán
- Page 167 and 168: Rodney Needham„Incesztus”: a ro
- Page 169 and 170: Mindehhez még hozzájön, hogy van
- Page 171 and 172: P. KloosA nem-nyugati társadalmak
- Page 173 and 174: kell felfogni: egy diszciplínahalm
- Page 175 and 176: politikatudományt, oktatási rends
- Page 177 and 178: Szóba került azonban mindkét leh
- Page 179 and 180: abból, hogy Hollandia érdekelt vo
- Page 181 and 182: elfelejtődött a kapitalista töme
- Page 183 and 184: amely magában foglalta a paraszti
- Page 185: meg, a tömeg média úgy tűnhet e
- Page 189 and 190: vagy televízió. A térkép éjsza