Politikai antropológiai források - MEK

ellen mentek. A harcosok erősen kötődtek fehér vezetőjükhöz, és attól kezdve egy aché szóvaljellemezték magukat, mely a halálig tartó hűséget fejezi ki.1959 és 1972 között kb. 270 aché került a rezervátumba önszántából, vagy kényszer hatására.1972 közepén már csak 202-en éltek ott, jóllehet közben gyermekek is születtek. Ténylegesentöbb, mint 70 indián halt meg alultápláltság és különböző járványok következtében. Ezek akatasztrófák mindig akkor törtek ki, amikor új achék érkeztek a rezervátumba. Ennek oka az,hogy az újonnan érkezettek számára nem készítettek elő elegendő mennyiségű élelmet. Másoka Fehérek betegségeitől betegedtek meg, amelyekkel szemben nem alakult ki az ellenállóképességükaz elszigetelt erdei élet során. Ezek mellett adódtak higiénés és az eltérő táplálkozásistruktúrából adódó problémák is, melyek tulajdonképpen könnyen elkerülhetőek lettek volna.A rezervátumbeli új élet a túlélőkre szinte a bozóttűz hatásával hatott: ellenállásuk általánosanmegtört.1971 júliusában Christine Münzellel mentem Paraguayba, hogy az achék vallását és mitológiájáttanulmányozzam a rezervátumban. Ennek alapjául az Asuncióni Katolikus EgyetemAntropológiai Kutatócentrumának kérdése szolgált, miszerint van-e valaki Németországban,aki érdeklődik ez iránt a téma iránt. A kérdés azonnal eljutott hozzám. Annakidején éppennéprajzi munkát kerestem, volt már kutatási tapasztalatom, melyet a brazíliai indiánok közöttszereztem, ők hasonló környezetben élnek, mint az achék, és sokban hasonlítanak is rájuk;ezenkívül ha nem is tökéletesen, de beszéltem egy, az achékéval szoros rokonságban állónyelvet. A kedvenc témám a vallás és a mitológia volt, amikor még mint egyetemi hallgató aFrankfurti Néprajzi Múzeum gyűjteményében az achékról szóló anyagot rendeztem éskatalogizáltam. Az utat a német kutatási társaság finanszírozta, ehhez tettünk még a megtakarítottpénzünkből. Az előkészületek közepette az aché nyelvet tanulmányoztuk kazetták ésszövegek segítségével, melyet egy kolléga küldött számunkra Paraguayból. Összegyűjtöttemminden fellelhető irodalmat az achékról, ami egy tájékoztató jellegű képet adott ahagyományos kultúra alapvonásairól.Amit nem tudtam meg, az az achék aktuális helyzete volt. 1939-es és korábbi forrásoktartalmaztak utalásokat gaztettekre, melyeket az achék ellen követtek el, de ezeket máridőszerűtlennek tartottam. Egy 1961-es olasz publikáció ráébreszthetett volna, hogy akörülmények 1961 óta csak súlyosbodtak, de ezt a munkát véletlenül nem kaptam kézhez. Azachék sorsa akkoriban a párizsi egyetem egy belső vitájában került elő (Jaulin 1970:263-266;Monod 1971:239), de annyira elvonatkoztatva és bennfentes módon, hogy nem vettem észre,hogy az achékról van szó.Mindamellett nyugtalanítottak egy újabb tanulmányban olvasott kritikai észrevételek,miszerint az aché-rezervátum lakóit embervadászok fogdosták össze. Írtam a szerzőnek,további információkat kértem tőle, de úgy tűnt, levelemet nem kapta kézhez.Amikor már Paraguayban voltam, tudomást szereztem az achék elleni vadászat folytatódásáról.Asuncióni kollégáim panaszlevelek fotókópiáit mutatták meg nekem, melyek azindiánok meggyilkolásáról számoltak be. Egy cikkgyűjteményből pedig rekonstruáltam egynéhány évvel ezelőtti vitát az etnológusok és a hatóságok között. Más, alig néhány hónapostudósítás túl elővigyázatosan fogalmazott ahhoz, hogy én olyan felkészületlenül megérthettemvolna (mikor néhány hónappal később olvastam őket, csodálkoztam akkori vakságomon és azújságírók bátorságán, hogy egy katonai diktatúrában ilyen nyíltan mertek írni).Hogy hogyan került sor arra, hogy egy német etnológust hívjanak meg, csak később tudtammeg. A kollégákat, akik előttem kutattak a rezervátumban, egymás után kidobták, és nemmehettek vissza, mert a vezető azzal fenyegetőzött, hogy lelövi őket. A leghíresebb külföldi11