Politikai antropológiai források - MEK

közülük Pierre Clastres volt (Clastres 1984), akinek hajlékát felgyújtották, őt magátletartóztatták és végül kitoloncolták Paraguayból.Egy paraguayi kutató, León Cadogan, aki szintén nem térhetett vissza a rezervátumba,sajnálatosnak találta, hogy az aché kultúra kutatása félbeszakadt, és a rezervátumok helyzeténekjavulását egy külső megfigyelő jelenlététől remélte. Egy külföldi, ellentétben egyparaguayival, a háta mögött tudhatja hazája nagykövetségének védelmét. A tapasztalt éstitokzatos Cadogan kapcsolatai révén sikerült végül beszerezni a szükséges hatóságiengedélyeket. A meghívás azért ment Németországba, mert egyrészt Cadogan egy németetnológus (Otto Zeries) munkásságát nagyra becsülte, másrészt mert a katonai hatóságokatkönnyebben meg lehetett győzni egy német kutató személyéről. Akkoriban Németország mégkonzervatívnak számított a forradalmi Franciaországgal szemben.Egy megfigyelő beengedését a rezervátumba, az ottani állapotokért felelősek ismegengedhetőnek tartották, mert éppen egy új csoport meghonosodása és a következőmegérkezése közti hosszabb időszakban látogattam oda. Az előző járvány és éhhalálveszélymár elmúlt, és a következő még nem volt kilátásban. Pillanatnyilag úgy tűnt, hogy arezervátum lakói nem élnek rosszabb körülmények között, mint sok paraguayi földműves.Attól, hogy mi magunk beszélünk az achékkal és így nemkívánatos dolgokat is megtudhatunktőlük, nyíltan senki sem tartott. Hogy miért nem, máig sem tudom pontosan. Lehet, hogy azilletékesek némelyike abban a hitben ringatta magát, hogy a külföldiek nem tudják megtanulniaz aché nyelvet és így egyáltalán nem tudnak majd az indiánokkal beszélni. (Előttünk példáula francia etnológus házaspár, Héléne és Pierre Clastres tanulta az aché nyelvet. De miután ezta hatóságok indiánpolitikája nem tartotta helyénvalónak, egy kampány során tagadtákmunkájuk tudományos értékét és kijelentették, hogy a házaspár egyetlen achét sem ismertszemélyesen - és szemmel láthatóan a hatóság ezt komolyan is gondolta). Már a bemutatkozássorán is próbálták ezt a meggyőződésüket érvényre juttatni, állítva, hogy az achék nemképesek magukat világosan kifejezni. Tudni kell, hogy az achék nyelve a paraguayi nyelvvel,az egykori indián guaranival rokon. A legtöbb paraguayi abból a tapasztalatból indul ki, hogya külföldiek általában képtelenek a guaranit ténylegesen megtanulni. Másrészt az aché nyelv, aguaranitól eltérő nyelvtana miatt a guaranit beszélő paraguayiak számára némileg primitívnekhat, mint valami gyermekbeszéd (ami természetesen nem így van, csupán az aché nyelvösszetettsége másban nyilvánul meg, mint a guaranié). Így nekik néha nehezükre esikelképzelni, hogy ezen a nyelven is lehet „okosan” beszélni. Valójában az achék számunkrakezdettől fogva világosan fejezték ki magukat - gyakran fájdalmasan világosan.A rezervátumban tett első körutam alkalmával egy fogadóbizottság vezetett körbe. Csakkésőbb tudtam meg, hogy a rezervátumban uralkodó status quo alapján a leghűségesebb őrökvoltak, akik közrefogtak. Néhány achéval megismertettek, másoknál azonban nem tartottákezt szükségesnek: „Ezek csak foglyok... Ők nem achék, csak guayaqui-k”.Az aché ennek a népnek a büszke önmegnevezése, ami embert is jelent. A guayaqui ezzelszemben az achék paraguayi elnevezése, ami gyakran lenéző tartalmat kap. Indián vezetőimmár alkalmazkodtak a Fehérek által ellenőrzött rezervátumi élethez. Különbséget tettekmaguk, mint achék, és az erdőből nemrég odahurcolt Vadak, a guayaqui-k között. Így hangsúlyoztákaz ő saját, továbbfejlődött civilizációjukat, és a hierarchiában betöltött magasabbpozíciójukat: megvetették a Vadakat, miként őket is megvetették a Fehérek.Nem lényegtelen, hogy ezt pont előttem juttatták kifejezésre. Megvilágítottak egy hierarchiát,melyben számomra is kijelöltek egy helyet. Mint a vezetőség által bevezetett fehér embert,először a vezetőség közelébe soroltak, és ez a társadalmi ranglétra, amit velem kapcsolatban is12