Politikai antropológiai források - MEK

A yagnanok gyakorlatilag kenuikban élnek, még egy agyagból készült tűzhelyet is állítanak acsónak közepébe, ahol folyamatosan ég a tűz. Mégis, bármilyen fontos is számukra a kenu ésbármilyen viharos is általában a tenger, az indiánok nem építenek kimondottan tengerre valóhajókat. Pusztán lehántolt bükkfakéregből készül, bordáit fiatal husángokból hasítják éssokkal törékenyebb, mint az észak-amerikai nyírfakenuk. A hajó félhold alakú, körülbelül 15láb hosszú, könnyen beázik és nem elég stabil. Az oldalhajót nem ismerik, de gyakranhasználnak fókabőrt mint durva vitorlát, ha kedvező a szél. (Az első vájt kenu 1880-bankészült fém eszközök segítségével, és hamarosan ezt másolták az egész környéken).Az asszony evez a kenuban, mialatt a férfi a hajó orrában áll, készen arra, hogy szigonytvessen a halba, ha észreveszi erről az előnyös pontról. A partraszállás komoly probléma akéreg-kenuval, mivel a durva, kavicsos vagy köves aljzat könnyen megsérthetné a törékenybárka alját, ha azt partra húznák. A kenut a föveny felé irányítják, az orrban álló férfi és azutasok kiszállnak belőle, még mielőtt feneket érintene. Ezután feleség kievez a hínármezőkszélére, ahol a nyílt tenger kezdődik, kiköti a csónakot, majd partra úszik. Ha újra használniakarják a csónakot, ismét a feleségnek kell érte mennie. Azt mondják, hogy míg a nők kitűnőúszók, a férfiak közül csak kevesen tudnak. Elképzelhetjük, mennyire nem vágynakmegtanulni.A yaghanok, férfiak, nők s a gyerekek is gyakran járnak teljesen meztelenül. Az egyetlenvédőruha egy fóka vagy tengeri vidra bőréből készült köpenyszerűség, ami annyira rövid,hogy nem éri körbe a testüket és ha a mellkasukon megkötik, csak csípőig ér. A bőr cserzésevagy lágyítása teljesen ismeretlen, ezért a köpeny olyan hideg, merev és nehéz, hogy azindiánok inkább nem hordják, ha aktív mozgást végeznek. Nehézkes, szalmával töltöttfókabőr mokaszinokat használnak szárazföldi közlekedésre, de ezek nem túl használhatóak.Mind a férfiak, mind a nők olajjal vagy zsírral kenik be testüket, hogy így védekezzenek azerős szél és különösen a sós víz maró hatása ellen.A test és az arc dekorációja egyszerű és hasonlít a világ más marginális kultúráiban találhatókhoz.A nők gyakran hordanak kis, háromszögletű, prémből vagy madárbőrből készült ágyékvédőt.Egyik nem sem fordít különösebb figyelmet a hajviseletre, nem hordanak fejfedőt, a hajlazán, kócosan lóg, kivéve a frufrut elől. A test szőrzetét eltávolítják, kagylóhéjat használnakcsipeszként. A testen nem ejtenek sebeket dekoratív céllal, csak a gyász jeléül, és a tetováláscsak egy kis része a pubertáskori beavatása szertartásnak. Nyoma sincs a bonyolult csonkításoknak,amelyeket gyakran megtalálhatunk más amerikai indiánok között, mint például a fejeltorzítása vagy a fül, az ajak és az orr átlyukasztása. Különleges alkalmakkor egyszerűalakzatokat festenek a testre vörös, fekete vagy fehér festékkel. A vörös, melyet égetettföldből nyernek, a békét jelképezi, az agyagból előállított fehér szín a hadviselést, a feketepedig, amihez faszenet használnak, a gyász színe. Bőrből vagy ínból készült boka- éskarláncokat hordanak ékszer gyanánt, valamint kis kagylókból és madárlábszárcsontokbólkészült nyakláncokat, amelyeket ínra fűznek.Hajlékaik, mivel csak időleges használatra készülnek, egyszerű szerkezetek. Kétfajta kunyhólétezik. Az egyszerű méhkas formájúnak domború keretét hajlékony faágak alkotják,amelyeket fűvel, páfránnyal, kéreggel vagy bőrrel fednek be. A másik tipikus indián sátorformájú, kúpalakban elrendezett botok alkotják a vázát. A szüntelenül égő tűz füstjének nincsmás kiútja, csak a tetőn át szivároghat ki a szabadba. A vörös, gyulladt szem a yaghanok egyikjellemzője, különösen télen, amikor a kunyhókat kevésbé levegősre építik.A munkamegosztás vagy gazdasági specializáció egyetlen formája a nemeken alapuló. Aférfiak végzik a fontosabb halászatot, vadászatot, a fegyverek és a kenuk készítését, aházépítés nehezebb részét. A nők elsősorban a gyerekekért felelősek, valamint a házimun-25