Politikai antropológiai források - MEK

veendő „állam” és a legtöbb, amit egy antropológus tehetett az volt, hogy megpróbáljatanulmányozni a gyarmati adminisztrációt. És bár néhány antropológus már több mintharminc évvel ezelőtt elkezdte támogatni azt az álláspontot, hogy az európai adminisztrátortés misszionáriust is tanulmányozni kellene a bennszülött főnökkel és varázslóval együttegyazon politikai rendszer részeként (lásd Schapera 1938), semmilyen komoly kísérlet nemtörtént, arra hogy a gyarmati adminisztráció tárgykörében vizsgálódjanak. Ennek egyik oka azvolt, hogy nagyon sok esetben éppen a gyarmati kormányzat indította el és finanszírozta akutatást.A másik ok, amiért az antropológusok nem használták a modern államot a kis közösségekanalízisének kontextusként, a politikai filozófia elleni korábbi tiltakozásuk, amely dominánsvolt az állam tanulmányozásában körülbelül a második világháborúig. A tónust az Afrikaipolitikai rendszerek szerkesztői fektették le, amikor kijelentették, hogy a politikai filozófusokteóriáit csak kevéssé találták tudományosan értékesnek, mert azok végkövetkeztetései nem amegfigyelt viselkedés alapján formálódott (Fortes & Evans-Pritchard 1940:4).Ez az utolsó ellenvetés már nem állja meg a helyét, mert az államot ma már empirikusanvizsgálja a politikatudomány, amely az elmúlt két évtizedben hatalmasat növekedett szellemiképesség terén. Csak az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, óriásipénzügyi és munkaerő erőforrásokat bocsátottak rendelkezésre mind a fejlett, mind a fejlődőországok állami szintű politikájának empirikus vizsgálatára. Az egyetemeken a politológiatanszékek látványosan elterjedtek a kutatás, az utazás és a publikáció megfelelő feltételeivelegyütt (lásd Wiseman 1967; Mackenzie 1967; SSRC 1968). Néhány kitűnő a „harmadikvilág” országainak politikájával foglalkozó monográfia és cikk jelent meg és ezeket azegyetemek politológia előadásain felhasználják.Amíg igaz, hogy a politika tudomány még önazonosságát keresi és még különfélemegközelítési módokat tár fel, amelyek a különböző eszmeiskolák szakterületévé válnak,ugyanakkor van egy alapvető érdeklődés az állami szintű jelenség iránt, és ebben a tekintetbena szociálantropológusok sokat tanulhatnak.Néhány antropológus elutasíthatja a politika tudomány felfedezéseit, azon okból, hogy apolitikai tudomány makropolitikai. Azzal érvelnének, hogy egy antropológusnak több mintegy éves terepmunkát és adatainak több éven át tartó feldolgozását és elemzését kell elvégeznieegy néhány száz emberből álló egyszerű közösség szociális rendszerének vizsgálatához; éséppen ezért merő képtelenség bármilyen tudományos értéket kapcsolni a politológusokfelfedezéseihez, akik több milliós lakosú egész társadalmakra nézve végeznek általánosításokat.De ez az érvelés két alapvető kérdést hagy figyelmen kívül. Az első az, hogy éppenazért mert létezik állam, és mert olyan létfontosságú szerepet játszik kis közösségeinkkultúrájának és szerkezetének változásaiban, valakinek vizsgálnia kell azt.Az ilyen vizsgálat lényegbevágó nem csak tudományos szempontból, hanem a gyakorlatifőleg adminisztratív szemléletek változatossága miatt is. Képtelenség azt mondani, hogy azállam, mint egész vizsgálata meg kellene várja a mikroszociológia fejlődését; hiszen ezhosszú távú fejlődés és a közbenső időben a politológus találkozik a kihívással. A másik az,hogy a politika tudomány új fogalmakat és technikákat fejlesztett ki az államszintű politikaijelenséggel való foglalkozás hatékony módjára. Az óriási mennyiségű információ jegyzékbevételének, azok feldolgozásának és a jövőbeni elemzésekhez való felhasználásának módszereiforradalmi változásokon mentek keresztül (lásd Mackenzie 1967: 66-74; Deutsch 1966).A mai politikatudomány közelít a kis közösségek és csoportok tanulmányozásához az államravonatkozóan. A politológus fogalmi szerkezetében a törzsek, hordák és izolált közösségek,144