Politikai antropológiai források - MEK

…/BefejezésTársadalmainkban - ma inkább, mint valaha - időszerűvé vált a politikum vizsgálata. Mindenütt- Keleten éppúgy, mint Nyugaton - érződik annak szüksége, hogy pontos és szabatoselemzésnek vessék alá a közösséget, valamint a kormányzók és kormányzottak közöttiviszonyokat szabályozó hatalmi szférát. Túl sokáig elnyomott bennünket az állam;megbabonázott bennünket az a tény, hogy a modern világ minden szögletében intézményekbe,hivatalokba, szervezetekbe ütközünk, méghozzá olyan mértékben, hogy ez a nyilvánvaló tényegymással egyre nehezebben összeegyeztethető és a leírás tárgyának tekintett világtól egyretávolabb kerülő absztrakciókhoz vezetett. Ma, amikor a politikum problémaként jelentkezikés amikor az állampolgárok a hatalom kérdésén és következményein töprengenek, körültekintőbbmegközelítésre van szükség. Szerintünk azok az eszközök, amelyeket a politikai antropológialépésről lépésre kidolgozott, segíthetnek a mai világ kérdéseinek megközelítésében ésa problémakör lényegének megértésében. Két okból is: először, mert ez a módszer aklasszikus filozófiával való szembehelyezkedésből született, egészen pontosan a politikaikötelék hiányával jellemzett természeti állapot hipotézisével való szakításból. A „primitív”társadalmakat vizsgáló antropológusok egyik alapvető eredménye az volt, hogy kimutatták: azállam hiánya egyáltalán nem jelenti a politikai viszonyok hiányát is. A politikai kötelékegyetemességét kimondva az antropológia egyúttal bejelenti igényét olyan megfelelőelemzésekre, amelyek immár nem elégszenek meg mesterségesen elszigetelt „rendszerek”vizsgálatával. Egyszersmind - s ez a módszer másik aspektusa - a figyelmet ráirányítja ahatalmi viszonyokra, függetlenül attól, hogy azok szilárd intézményes keretekben jelennek-emeg vagy nem.Az egzotikus társadalmak vizsgálatának tanulságai, az etnológusok által a távoli területekenelvégzett hatalmas munka eredményeképpen ma már másképp látjuk a politikum kérdésétazokban a világokban, amelyekben másféle szerveződések adnak keretet az életnek. Megfelelőmódszereket kellett találni azoknak a hierarchiáknak és erőviszonyoknak elemzéséhez,amelyekben szerepet játszik a szimbolikus dimenzió, s amelyek kifejezetten utalnak atermészetfölötti szférára. A politikai antropológia területének sajátosságai azonban egyfélreértésre is módot adtak a módszer kapcsán. A módszert gyakran az archaikus formákvizsgálatához kötötték, és úgy vélték, hogy - mivel szinte semmi köze a modern világhoz - azállammal rendelkező társadalmakat elemző kutató nemigen használhatja sikerrel. Mintha azantropológia megfigyelési módszerei és ismeretelméleti célkitűzései a semmibe vesznének,amikor saját világunk felé fordulunk. Ebből adódik a két társadalomtípus valóságoselszakítása egymástól, ami az etnológusokat a mienktől alapvetően különböző gyakorlatokszemtanújának és elemzőjének szerepére kárhoztatja. Véleményünk szerint ez a felfogástéves, s ennek bizonyítását meg is kíséreltük a megelőző fejezetekben.Az antropológiai megközelítés éppen olyan jól alkalmazható a mi politikai valóságunkelemzésében, mint a trobriandiak, a nuerek vagy a szváziföldiek esetében. Lehetővé tesziszámunkra, hogy a modern állam legbelsejéig hatoljunk, és hogy leírjuk a politikai cselekvésdinamikáját, valamint az általa hordozott jelentéseket. A távoli társadalmak vizsgálata azantropológusokat arra indította, hogy elgondolják a politikum egybeépülését a többitársadalmi dimenzióval. A meggyökeresedett hagyománytól eltérően, amely hangsúlyozza apolitikum függetlenségét más dimenzióktól, a beágyazottság gondolata véleményünk szerintnagyon is alkalmas a mi társadalmaink működésének vizsgálatához. A hatalom és alegitimitás szoros kapcsolata - amely a mi általunk ismert politikai képviselet jellemzője -118