Politikai antropológiai források - MEK

közösségé. Azért cselekedtünk így, mert egyetlen családot sem akartunk megsérteni, harc semfolyt, vért sem ontottunk”. Később, a nap folyamán, mikor a tolvaj már hazaért, s a hús iselkészült, a sértett küldött belőle neki egy darabot, s ő persze nem tudta, hogy a saját állatábólszármazik. Ez a rendreutasítás egy igen kifinomult formája. A bűnösnek csak később beszéltcsaládja a történtekről, s apja azután is arra buzdította, hogy harag helyett inkább tanulja megmegteremteni, amire szüksége van. Az ilyen gyakorlati tanácsok hatására a fiatalok abbahagyjáka lopást.A visszaesőkkel való bánásmód kevésbé elnéző. Egy ültetvényes, aki fölfedezte, hogy egyilyen ember lopott a földjéről, megkeresve a helyet, ahol a tettes átmászott a kerítésen, egyrendkívül veszélyes mérgeskígyót tett oda, amit előtte ezért fogott. Nyaka köré egy zsinegettekerve egy bothoz kötötte, s fölé néhány gallyat rakott. Mikor a tolvaj megérkezett és matatnikezdett a kerítés közelében, fölizgatta a kígyót, s miután átugrotta a kerítést, az megmarta őt.A tulajdonos a részéről ezzel befejezettnek tekintette az ügyet, a bűnöst viszont közvetvemegbüntette azzal, hogy annak el kellett mennie az orvosságos emberhez, s meg is kellettfizetnie a segítségét. Más, hasonló esetekben a gazda kaktusztüskéket is használhat, melyeketegy kis csapdában lazán a földbe rejt ott, ahol a tettes rendszerint bemászik. A birtokostsohasem teszik felelőssé bosszújáért, azonban ő sem kér jóvátételt káráért. A többiek nemavatkoznak az ügybe, csak megvitatják és egyetértenek a tulajdonos tettével.Három alapelv tűnik meghatározónak ezekben a lopásellenes szankciókban: a kompenzációselv, mikor a sértett elmegy a tolvaj apjához és kártérítést kér; a büntető elv, mikor a károsultegy vagy több rokona hoz el valamit az elkövető vagyonából; s végül a megtorló elv, mikor abűnös fizikailag is szenvedhet. Az, hogy a matakók között a lopást magánszemély sérelméreelkövetett bűncselekményként lehetne meghatározni, kétségesnek tűnik. Nem a magántulajdonjogát sértik meg, mivel belátható, hogy akkor csupán néhány, az ellopottakhoz hasonlóértéktárgyat követeltek és szereztek volna meg a sértettek. Valójában a lustaság az, amitbüntetnek, mert megfelelő szorgalommal mindenki maga megtermelheti, illetve csere útjánmegszerezheti azt, amire szüksége van. Ezért itt inkább arról van szó, hogy az igazságszolgáltatástaz egyes emberek kezébe adták, saját boldogulásuk érdekében; a társadalomgazdasága elleni tettek ezek, s így jobban köthetők a közösség sérelmére elkövetettbűncselekményekhez.A matakók között a törvényszegésnek két másik fajtáját büntethetik megfelelő gazdaságiszankciókkal. Ezek a gyilkosság illetve a nemi erőszak. Az utóbbi esetében, ha a férfi nős,elszenvedi a házasságtörésért járó büntetést is, s ráadásul a sértett családja is elvehet vagylevághat pl. egy kecskét vagy juhot az elkövető nyájából. Ha a tettes vagy annak családjadühösen megkérdezné, hogy mindez miért történik, a lány rokonai eleinte hallgatnak, ámkésőbb fokozatosan mindent megmagyaráznak. Ezzel az ügyet lezárják.A matakóknál a monogámia szigorúan kötelező, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatoksemmilyen formáját nem tűri a társadalom. Hűtlenség esetén különbséget tesznek férfi és nőtette között azáltal, hogy az utóbbi vétke súlyosabbnak számít. Ilyenkor, mikor a feleség rájön,hogy megcsalják, családja néhány női tagjával megtámadja a csábítót. Ezért a lányok, különösenrégebben, soha nem vágták a körmüket, azért, hogy véres sebet ejthessenek bármelyriválisukon. Figyelemre méltó, hogy míg a feleség igénybe veszi női rokonainak segítségét,addig a szerető nem. Családja kijelenti: „Ezért nem érdemes harcolni”. Ismerve azonban azottani családok között fennálló hagyományos szolidaritást, ez valójában azt jelenti, hogy alány magatartását a társadalommal összhangban helytelennek tartják.Ha egy férfi megszökik a szeretőjével, a feleség női rokonaival üldözőbe veszi és megpróbáljaerőszakkal visszahozni. Ez rendszerint sikerül, mert a többi férfi nem avatkozik az ügybe,33