Politikai antropológiai források - MEK

A yaghanok számos szellemben és istenben hisznek. Különösen tartanak a nemrég elhunytakszellemeitől, ezért elhagyják azt a táborhelyet, ahol haláleset történt. Az elhunyt ősöket nemtisztelik, nem imádkoznak hozzájuk, és halottak nevét sosem ejtik ki. Viszont mindenkinekvan egy védőszelleme, akinek szükség esetén számíthat a segítségére. Úgy tűnik, hisznek egylegfőbb szellemben is, akit néha Atyám-nak neveznek; de mivel ezek az indiánok régótamissziós befolyás alatt állnak, nem biztos, hogy ez valóban ősi hitük része.A yaghanoknak nincsenek papjaik és dogmáik vagy egyéb formális vallási rendszerük. Aleginkább vallási specialistának nevezhető személy a sámán, aki mindig férfi, és szerepeazonos az amerikai indiánok között sokfelé elterjedt orvosságos emberével. Úgy válik valakisámánná, hogy álmában egy bizonyos segítő szellem elhívja és megtanítja a sámándalát.Ezután egy idősebb sámán fogadja tanítványává, különböző próbáknak veti alá, és megtanítjaneki a szokásos ezoterikus rítusokat. Hisznek abban, hogy a sámán befolyásolhatja azidőjárást és megjósolhatja tervezett tevékenységek kimenetelét, de fő feladata a gyógyítás. Azamerikai indiánoknál szokásos módszerekkel gyógyít: masszázst és keneteket alkalmaz, majdügyes kézzel eltávolítja a fertőzött területre jutott idegen testet. Hitük szerint a betegséget éshalált rendszerint egy gonosz vagy ellenséges sámán tevékenysége okozza. A gyógyítósámánnak tehát egyszerűen ellenmágiát kell alkalmaznia. Mint más indiánok, a yaghanok ishisznek a lélekvesztésben, vagyis hogy egy gonosz sámán elrabolhatja az ember lelkét, ésakkor az áldozat megbetegszik és meghal, ha egy másik sámánnak nem sikerül a lelketvisszaszereznie.A yaghanok vallásos mitológiája és kozmogóniája hasonlít más primitív népekére, de kevésbémély és bonyolult. Néhány mítosz azt magyarázza, miért vannak foltok a holdon, miért kel fela nap és hasonlók; néhányak erkölcsi tanmesék, amelyekben a rossz mindig elnyeri méltóbüntetését és megszégyenül; ismét mások mitologikus hősökről szólnak, két fivérről, akikmegalkották a társadalom törvényeit, megtanították az embereknek a kézművességet éselnevezték a dolgokat. Vannak eszkatologikus mítoszaik egy vízözönről, amelyet a nap vagynéha a hold tengerbe zuhanása okozott. Számos mítosz szól rettegett kannibál szellemek vagyrosszindulatú óriások tetteiről.A yaghanok sem rítusaik alatt, sem szabadidejükben nem használnak narkotikumokat,nincsenek alkoholtartalmú italaik, sőt dohányt sem fogyasztanak. Művészi formáik, mint atánc és a zene, kevéssé kidolgozottak, és csak ritmushangszerekkel kísérik. Még a szintemindenütt megtalálható csörgőt, dobot és sípot sem ismerik. Játékaik nagyon egyszerűek, alegkedveltebb a birkózás. Szabadidejüket leginkább beszélgetéssel töltik, de még verbálisművészetük is fejletlen - nincsenek közmondásaik vagy költészetük, és dalaik szövegemonoton ismétlésekből áll.A yaghanoknak bőven van idejük beszélgetni. Thomas Bridge úgy becsüli, hogy a civilizáltember munkaidejének körülbelül egyötödét töltik munkával. Más megfigyelők is rámutattak,hogy ezek az indiánok nem gondoskodnak a jövőjükről: azt eszik, amit találnak, és ha nemtalálnak semmit, abból sem csinálnak problémát. Minden megfigyelőt elgondolkoztatott az,hogy mennyire hiányzik belőlük a találékonyság. Kultúrájuk minden téren nagyon egyszerű,de hogyhogy nem találtak fel legalább valami olyan öltözéket és lakóhelyet, amely jobbanvédene a zord éghajlat ellen? Még egy hivatásos régész, az 1920-as években a Tűzföldrelátogatott Samuel K. Lothrop is azt gyanította, hogy valamilyen mentális képességük hiányzikehhez.Akik viszont személyesen ismertek yaghanokat, nem találták őket unintelligensnek. Sőt, azoka yaghan fiatalok, akiket Fitzroy admirális 1829 és 1832 között Angliába vitt, meglepőgyorsasággal alkalmazkodtak az angol kultúrához. Érdekes módon hazatérésük után szinte29