Politikai antropológiai források - MEK

szokásai, az ősökhöz kapcsolódó hiedelmek és praktikák, genealógiák, különleges szertartások,különleges életvitel, szent helyek, a tisztaság és tisztátalanság fogalmai és így tovább(Cohen 1969: 210-14): Így a rituális szimbólumok és rokonsági szimbólumok eltérnekformájukban, de funkciójukban nem szükségszerűen.Fontos még azt is megemlíteni, hogy a szimbólumoknak ez a két formája nem meríti ki egytársadalom teljes szimbolikus világát. Számos más szimbolikus forma létezik, olyanok,amelyeket nem a megszokott módon foglal magába sem, a rokonsági sem a rituális kategória.Ez annyira nyilvánvaló, hogy szükségtelennek tűnik megemlíteni. Mégis meglepően gyakranfelejtjük el, és ezzel tévútra visszük önmagunkat vizsgálatunk és elemzésünk folyamán.Különösen akkor, amikor változó iparilag fejletlen társadalmakat vagy fejlettebb társadalmakatvizsgálunk. Ilyen helyzetekben a hagyományos rokonsági és rituális szimbólumokgyakran elvesztik jelentőségüket és ekkor „társadalom felbomlásáról”, vagy ha a rituálisrautalunk, akkor „szekuralizációról” kezdünk el beszélni. Innen már könnyű átsiklani arra ateoretikus álláspontra, hogy gyengül a szimbólumok befolyása a társadalmi viszonyokra,ahogy a társadalom szociálisan mind inkább differenciálódik és szerveződése formálisabb ésracionálisabb lesz. Azonban mint ahogy Duncan (1962) rámutat, nem létezhet társadalmi renda szimbolizmus „misztifikációja” nélkül. Ez nem csak a kapitalista társadalmakra igaz, mintahogy Marx állította, hanem a szocialista társadalmakra is, ahol jelképek, jelszavak, lobogók,tömegfelvonulások, (társadalmi) címek, hazafias zene és dalok és elkerülhetetlenül adialektikus materialista világnézet - ezek és még egy sereg mindenféle más szimbólum játszikszerepet a politikai rend fenntartásában. A „szekularizáció”, írja Martin (1965:169), „nemannyira tudományos fogalom, mint inkább vallás ellenes ideológiák eszköze”.Ilyenformán, bár a rokonsági és rituális szimbólumok elavulttá válhatnak a modern társadalomban,más szimbólumok foglalják el helyüket mind régi mind pedig új szimbolikusfunkciók artikulálásában. Egy szimbolikus forma-váltás nem automatikusan jár együttszimbolikus funkció-váltással, hiszen ugyanaz a funkció új formák által is elérhető. Néhányesetben régi szimbólumok újraélednek, hogy új funkciókat töltsenek be (Gluckman 1942;Cohen 1965). Ahogy máshol alátámasztom (Cohen 1969: 211-114), ma a szociálantropológiávalszembeni kihívás a szimbolizmus vagy a szokás ilyetén fejlődésének elemzése azindividuumok és csoportok közötti változó hatalmi viszonyok folyamán.A társadalmak gyakran különböző szimbolikus formákat adoptálnak, hogy szimbolikusfunkciók ugyanolyan típusait érjék el. Ez az amit kulturális különbségek alatt értünk. Ezek akülönbözőségek a körülmények különböző kombinációiból támadnak, amelynek része lehettörténeti, kulturális, ökológiai. Néhány szimbolikus forma átvétele más népektől a velük való,különböző történelmi korszakokban fellépő interakció során történik; másokat pedig speciálisökológiai tényezők kondicionálnak. Például, egy erdős területen élő nép fákat fog felhasználnifaragott szimbólumaihoz, vagy általános szimbolikus ábrázoláshoz, míg egy sivatagban élőnép más közvetítő eszközöket és gyakorlatot fog felhasználni saját szimbolikus formáinakmegalkotásában. Egyébként, mert az iszlám kategorikusan ellenzi festés, faragás tánc és zenealkalmazását szimbolikájában, az ortodox muzulmán országokban kiterjedt használatban vana nyelvi formák széles választéka - retorika, közmondások (itt a bibliaihoz hasonlópéldabeszédekről van szó, amely a sémi népekre már az iszlám megjelenése előtti időktől,egészen az ókortól nagyon jellemző) stb.A szimbolikus formák a kreatív alkotás termékei. Belső szerkezetük drámai felépítésű éstanulmányozásuk részben a művészet szociológiájának tanulmányozása. Számos szimbólum,névtelen művészek alkotása. Csak fejlettebb és kifinomultabb művelt társadalmakban van az,hogy külön neves művészek kapnak megbízást arra, hogy különleges funkciójú szimbólu-133