Politikai antropológiai források - MEK

paternalizmus átadta helyét a tisztán képzettségen alapuló munkahely- és pozíciószerzésnek.A dolgozók személyes sorsa nem hatolhatott be munkahelyi környezetükbe, az ideálisrendszer elvileg mintha tökéletesen független lett volna az egyéni személyiségtől.A megközelítés alapvető különbségei ellenére a weberi modellt az ötvenes években felváltódurkheimi strukturális modell épp ugyanennyire dehumanizált képet festett a bürokráciáról. Abürokratikus szervezetekre úgy tekintett, mint olyan aggregátumokra, amelyeknek astruktúrája és funkciói túlnőnek az őket alkotó egyéneken. Elégséges tehát magának a szervezetneka szintjén leírni a struktúrákat és funkciókat, az egyéni dolgozó figyelmen kívülhagyásával.Mindkét modell jelenleg is védhető és számos fontos, ipari szintű szervezetekkel foglalkozókutatás alapjául szolgál. Sőt, valójában sok lényeges tendencia, amely Weber idejében mégéppen csak megjelent, mára már meg is szilárdult, amint az első látásra megállapítható példáulegy nagyobb korporáció hatalmi folyamatainak diagramjából. Mindazonáltal valami hiányzik- ugyanaz, ami a preindusztriális politikai rendszerek strukturális-funkcionalista vizsgálatábólis: az egyén. A jóslatoknak ellentmondó módon az egyének nem váltak korporációkbandolgozó szürke egyenruhás robotokká, sőt, mintha épp az ellenkezője történt volna. VineDeloria Custer Died for Your Sins (Custer a vérét adta bűneidért) című 1969-es könyvében azta figyelemreméltó megállapítást teszi, miszerint meglehet, hogy a korporáció nem más, mint atribalizmus fehér ember által megvalósított formája, azoknak a személyes, szemtől szembenicsoportidentifikációknak a létrehozása, amelyeket az amerikai őslakók megőrizni igyekeznek.Akárhogy is van, csupán a hangsúly minimális áthelyezésére van szükség ahhoz, hogymeglássuk a hideg racionalitás és kompjúterizált struktúrák mögött azokat az emberi lényeket,akik igenis behozzák és mindig is behozták a folyamatba saját életüket és személyiségüket,néha nem egészen racionális módokon lépnek egymással interakcióba, klikkeket ésérdekcsoportokat alkotnak és éppannyira hajlamosak a formális szabályokat megkerülni, mintbelül maradni rajtuk.Mindez pedig persze már maga az az anyag, amiből az antropológia építkezik, és azantropológusok valóban nyitottak néhány igen újkeletű perspektívát bizonyos tisztességbenmegőszült bürokráciák vizsgálatában. Az antropológusok alapvetően két olyan elemrekoncentráltak, amelyeket a politológusok nagyrészt figyelmen kívül hagytak: először is leírtákaz egy-egy formális szervezet keretében működő - osztály-hovatartozáson, érdekeken,életkoron és képzettségen alapuló - informális csoportokat. Másodszor, megmutatták akapcsolatot a szervezet, az azt alkotó egyének és a tágabb környezet között.A bürokráciák leírhatóak működésük racionalitásának foka alapján, weberi értelemben, azegyértelműen meghatározott célok és az elérésükre szolgáló formális szerveződés szerint. Aza rendszer, amely mereven racionális, amelyben a formális szabályok dominálnak és így amunkások és adminisztrátorok csak fix szerepek keretei között mozoghatnak, rövid távonsikeres lehet, ahhoz azonban hiányzik belőle a rugalmasság, hogy alkalmazkodni tudjon aváltozó körülményekhez. A skála túlsó szélén találhatók azok a szervezetek, amelyekben azinformális szabályok az uralkodóak. Ezekben a tagok egyénként lépnek fel, nem pedig mintszerepek vagy hivatalok, míg a döntéshozás a sokféle személyközi kapcsolaton alapul, mintpéldául a konzultáció, a barátság, az intim kapcsolat, a frakciózás, a versengés vagy a nyíltellenségesség. A harmadik lehetőség, mely mindkét szélsőségnél nagyobb stabilitást biztosít, aformális és informális mechanizmusok közötti egyensúly.A bürokráciák nem zárt rendszerek, fennmaradásuk érdekében folyamatosan interakciókbakell lépniük környezetükkel és alkalmazkodni hozzá. Versengeniük kell más szervezetekkel aszűkös forrásokért, beleértve a hatalmat is. Olyan szolgáltatásokat és termékeket kell124