Politikai antropológiai források - MEK

Egy harmadik ok, amiért a B osztag jelentős, mert itt most először tűnt ki, hogy a helyi vallásivezetők az állammal szembeni ellenállásukhoz a városi aktivisták támogatását keresték és aztmeg is kapták.Néhány évvel a B osztag-ügy után ismét felütötte a fejét az iszlám ellenállás Preangerben. AzS.I. meggyengülése után a P.K.I., a Partai Kommunis Indonesia lett az, amely a vidékitámogatást szervezte Jáván számos S.I.-osztagon keresztül, melyek a Sarekat Iszlámelnökségén belüli szakadás után a baloldali szárnyat követték és most a Sarekat Rakjat nevetviselték. Formálisan ezek az osztagok a kommunista mozgalom egy integrált részét képezték(Van Niel 1960:212), de informálisan ismét létrejöttek helyi szinten az itteni vallásivezetőkből és követőikből álló csoportok.1923 körül az adókulcsok Preanger nagy részén megváltoztak. Ez magába foglalta azt, hogy alegtöbb esetben a földadó 100%-kal emelkedett. Ez egy ellenállási hullámot keltett, egészennemzeti szintig. Természetesen ez ismét a Sarekat Rakjat-osztagok megnövekedett aktivitásáhozvezetett Preangerben. Ugyanúgy, mint a B osztag esetén, ezek az akciók nem az európaiültetvények urai ellen irányultak, hanem a helyi vezetők ellen, a falubírók ellen, akik azadókat szedték be és a vallási tisztviselők ellen. 1924-ben a Sumedangi patih (helyi vezető)kezdeményezésére egy ellenmozgalom szerveződött, a Sarekat Hidjau (Zöld Szövetség), azzala céllal, hogy védőbástyát formáljanak a kommunizmussal szemben. Ezt a mozgalmatmagától értetődően támogatták a helyi vezetők, akik gyakran kapcsolatban álltak akonzervatív Politikai Gazdasági Szövetséggel (Sutherland 1979:95). A két Sarekat csoportközötti néhány erőszakos összecsapás után 1925 első felében, a Sarekat Rakjat hirtelenösszeomlott, mivel a tagok tömegesen beszolgáltatták tagsági igazolványukat. Ezt feltehetőlegazért tették, mert a helyi vezetőket a Sarekat Hidjau aktivistái elűzték a szervezetekből. AP.K.I.-val szövetkezett Sarekat Rakjat-osztagok feltűnéséről, gyors növekedéséről ésbukásáról 1923 és 1925 között Preangerben, nemrég egy kitűnő cikket jelentetett meg Th.Svensson (1983) és ennek kritikáját Wertheim (1985).Svensson fejtegetésének lényege az, hogy az ellenállás nem a földnélküliek, hanem aföldtulajdonosok között alakult ki. Leírja a Sarekat Rakjat ellenállási mozgalom jellemzőit,melyek szerinte kizárólagosak lennének Preangerben, nevezetesen a magánföldtulajdonjelenlétét. Wertheim cáfolja ezt, rámutatva egy ellenállási mozgalomra Blora körzetében,Közép- és Kelet-Jáva határán, a század elején. Ez a Samin-mozgalom a földtulajdonosok,feltehetőleg a városi kapcsolatokkal rendelkező középparasztok ellenállása volt, s szintén azadók ellen jött létre. A 20-as években a Samin-mozgalom bizonyos körzetekben egyenesenközvetlen kapcsolatban állt a Sarekat Rakjat szövetséggel (McVey 1965:176,177).Ami Preangert illeti, úgy tűnik, hogy a Sarekat Rakjat helyi vezetői, mint a kiaik a Bosztagban, elsősorban mint földbirtokosok, a saját tulajdonukat védelmezték. Ily módon anemzeti kommunista vezetés szándékait és irányvonalait saját meglátásuk szerint interpretáltákés transzformálták.A fentiek rámutatnak arra, hogy a B osztagban csakúgy, mint a Sarekat Rakjat mozgalomban akonfliktus nem a földnélküliek és a földesurak, szintén nem a kommunisták és a nemkommunistákközött volt, hanem a helyi elitcsoportok között, nevezetesen a helyi vezetők, ezesetben a jómódú kiaik és gazdag középparasztok, valamint a gyarmati erő képviselői, ahivatalnoki vezetők és vallási hivatalok vezetői között.Ha a konfliktus ezen elitcsoportok között kizárólag az anyagi tulajdonokon alapult volna,talán mint a ‘konzervatív ellenállás’ egy formáját tekinthetnénk, de ez a kijelentés túlságosanárnyalatlannak tűnik. Egy mélyebbre ható vizsgálódás szükséges, hogy megtudjuk, mennyiben59