Politikai antropológiai források - MEK

mokat alkossanak - zászlót tervezni, dicsőítő éneket írni, himnuszhoz zenét szerezni, egyszent képmását megfesteni, egy ünnepélyes megemlékezést színre vinni. De mi mindannyianpotenciális szimbólum teremtők vagyunk. Álmainkon, illúzióinkon, és önkéntelen tetteinkenés visszatükrözés pillanatain keresztül és öntudatunk állandó sodrásában folyamatosanszaporítjuk a szimbólumokat és manipuláljuk azokat. Szimbolikus kreativitásukat megtartjákmaguknak. Mások kinyilvánítják ezt és megosztják más emberekkel. Ez a mindannyiunkbanlétező belső szimbolikus osztódás nem teljesen saját önálló teremtés, hanem a magunk éstársadalmi valóságunk között lévő dialektikus interakció terméke. Változások idején, néhányember szimbolikus formája jobb megoldást adhat egy csoport pillanatnyi problémájára, mintmás szimbólumok és azok az emberek, akik alkotják, mobilizálják vagy artikulálják őketvezetőkké válhatnak és saját szimbólumaikat adoptáltathatják a csoporttal. Ilyenformán apolitikai vezetőben egy nagy adag művészi kreativitás van, aki retorikáján, jelszavain éstaktikáján keresztül manipulálja a már létező szimbólumokat és teremt újakat. Amikor ez akreativitás sajátosan eredeti, amikor ugyanez segít artikulálni vagy tárgyiasítani új csoportosulásokatés viszonyokat, akkor nevezzük a politikust „karizmatikusnak”.A szociálantropológusok azért elemzik a szimbolikus formákat, hogy felfedezzék azokszimbolikus funkcióit. Ezen funkciók egyik legfontosabbika az individuumok és csoportokközti viszonyok tárgyiasítása. A konkrét valóságban, tárgyilagosan megfigyelhetünk individuumokat,de a közöttük lévő kapcsolatok olyan absztrakciók, amelyeket csak szimbólumokonkeresztül figyelhetünk meg. A társadalmi viszonyok szimbólumok által fejlődnek ésáltaluk maradnak fenn. A csoportokat csak szimbolikájukon keresztül „látjuk”. Értékek,normák, szabályok és absztrakt fogalmak mint becsület, tekintély, rang, igazság, jó és gonosza szimbolika által válnak megfoghatóvá és segítik a társadalomban élő embert, hogy tudomástszerezzen létezésükről, megértse őket és összeegyeztesse azokat minden napi életével.A szimbólumok szerepeket is tárgyiasítanak és egy olyan realitást adnak nekik, amelykülönbözik az azokat betöltők egyéni személyiségétől.Az emberek saját beléjük ültetett szerepeikre idomulnak, segítve vannak kötelességükteljesítésében stilizált szimbolikus tevékenységek sorának folyamán. A szimbólumok aviszonyok és szerepek tárgyiasításával segítenek különbséget tenni közöttük, egy funkció, amikülönösen fontos a multiplex kapcsolatokban (Gluckman 1962).A viszonyok és szerepek tárgyiasításával, a szimbolika eléri a stabilitás és folytonosságmértékét, amelyek nélkül nem létezhet társadalmi (Közösségi?) élet. A hatalom erratikusfolyamat. Egy bosszúálló csoportnak lehet, hogy éveket kell várnia, míg olyan gyilkosságiügyben találja magát, amely minden tagjától cselekvést kíván meg. A csoportnak azonbanmindenkor tettre készen kell állnia, hiszen ilyen helyzet bármikor előállhat. Tagjai nemengedhetik meg maguknak, hogy a közbenső időben szétszóródjanak, hanem csoportosulásukatéletben kell tartaniuk. A csoportnak ez a folytonossága főleg csoport szimbolikánkeresztül érhető el és nem a hatalom rendszertelen gyakorlásán keresztül. Ilyenformán, bár egyrezsim hivatalba léphet és fenntarthatja magát valamennyi ideig pusztán csak erőszakkal,stabilitása és folytonossága főleg a hatalom szimbolikáján keresztül érhető el, amellyelmanipulál. Az alattvalók nem a saját társadalmukon belüli hatalmi diszpozíciók vizsgálatávalkezdik a napjukat minden reggel, hogy lássák vajon a rezsim még mindig ugyanakkorahatalommal rendelkezik, mint annak előtte, vagy vajon a hatalom meggyengült-e és így meglehet-e dönteni. A rezsim stabilitását és folyamatosságát a szimbolika egy komplex rendszereteszi lehetővé, amely legitimitást biztosít neki azáltal, hogy úgy tünteti fel mint az égi rendegy végül is természetes „részét”.134