Politikai antropológiai források - MEK

visszatérő gyarmati köztisztviselők jelentései alapján arra lehet következtetni, hogy az újkormány nem tart igényt szolgálatukra. Boeke felismerte, hogy ez a probléma azok jövőjét isbefolyásolhatja, akik még nem fejezték be tanulmányukat. A levelének egy részét érdemesteljes terjedelmében idézni:„Tervezzük, hogy Hollandia mindenre kiterjedően részt vegyen a ‘fejletlen országokat’segélyező nemzetközi és amerikai akciókban. Itt elsősorban műszaki szakemberekre vanszükség, de az úgy nevezett társadalomszakértők szintén nélkülözhetetlenek lesznek. Ez állástbiztosítana azok számára, akikre korábban utaltam (a volt gyarmati tisztségviselőknek)”.A Közigazgatási Karok jövőjéről szóló tervezetet 1950 áprilisában terjesztették Leiden ésUtrecht egyetemeinek szenátusa elé; azzal a javaslattal állt elő, hogy a háború előtti indológiaprogramhelyén indítsanak egy olyan kurzust, amely a fejlődő országok társadalmiproblémaira helyezné a fő hangsúlyt. Ez az új tanterv a keleti társadalomtudományok(oosters-sociale studie) nevet kapta.Egy hónappal később a kormány bizottságot állított fel, melynek feladata volt felmérni anemzetközi igényt az ilyen típusú felsőfokú képzésre (Commissie inzake aanpassingvan hethoger onderwijs aan internaionale behoeften). A bizottság felállítását az indokolta, hogy azoktatási minisztérium felismerte: Indonézia függetlenné válása nagyban befolyásolhatja azindológiát és az indonéz jogtant, legalábbis azt a változatát, melyet a leideni és az utrechtiegyetemen tanítottak. Ettől a pillanattól kezdve két szorosan összefüggő vita bontakozott ki:az egyik a kormánybizottságban, a másik pedig az egyetemen. A két vita közti jelentősátfedések miatt talán helyesebb az egészet egy, különböző szinteken megnyilvánulódiszkussziónak tekinteni, és tágabb környezetben szemlélni, mint azt a bizottság résztvevőijavasolták. 5A bizottság arra alakult, hogy megteremtse a hollandi felsőoktatás hozzájárulásának feltételeitaz Indonéz Köztársaság fejlesztéséhez, illetve mindez illeszkedjen az ENSZ nemzetközisegélyprogramjába. Törekvéseik első részéről hamarosan csendben le kellett mondaniuk,mivel Hollandia és az Indonéz Köztársaság között viszony folyamatosan romlott.A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a holland egyetemeknek bővíteniük kell aműködő programok tananyagát (különös tekintettel az indológiára), nem pedig felszámolni atanszékeket. A Közigazgatási Karok már ezt megelőzően megadtak egy kezdő lökést ehhez ajavaslathoz, amikor a keleti társadalomtudományok elindítását szorgalmazták. A javaslatolyan tantervből állt, amely követte a kor általánosan elterjedt tudományos mintáit. Ötévesképzést terveztek, amely során egy év után a hallgatók előzetes, alapozó vizsgát tesznek le(melybe olyan tárgyak tartoznak, mint a kulturális antropológia, általános szociológia és leírógazdaságtan), majd két év után kerül sor az úgynevezett „candidaats” vizsgára szociológia,kulturális antropológia, indonéz gazdaság és vallás, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiatörténelme tantárgyakból. Újabb két év múlva lehet letenni a „doctoraal” vizsgát (amelynagyjából egy államvizsgának felel meg), amely Dél- és Kelet-Ázsia politikai rendszerét,5 A bizottság tagjai: E. de Vries (elnök), a trópusi mezőgazdaság professzora a Wageningeni MezőgazdaságiEgyetemen, és a Gyarmatügyi Minisztérium tanácsadója; J. H. Logemann, jogász professzor a Leideni ÁllamiEgyetemen, és gyarmatügyi miniszter 1945-1946; W. J. A. Kernkamp, az iszlám tudományok professzora,később az Utrechti Állami Egyetem alkotmányjogász professzor, majd a tengerentúli ügyek minisztere, 1952-1956; F. L. P. Sassen, filozófia-professzor a Leideni Állami Egyetemen és számos oktatás-reformügyi bizottságtagja a háború utáni években; valamint C. L. Patijn, a Külügyminisztérium munkatársa és a fejlődő országoknaknyújtott nemzetközi segély felelőse.174