Politikai antropológiai források - MEK

FordításokA politikai antropológiai, kultúrakutatási és etnológiai tanulmányokat tartalmazó fordításgyűjtemény atradíciók és hagyományváltozások, politikai és kulturális szerepkeresések illetve etnikai konfliktusokköréből válogatott írásokból áll. A tanulmányok a „primitívnek” mondott kultúrák életszerűteljességét állítják szembe az etnikai csoportok helyzetének „jobbítására” vállalkozó politikai erőkkíméletlen győzedelmességévelS.F. Nadel: A kedék mohamedán államát, a Niger-partján elterülő korai politikai szervezetet írja le,ezen belül pedig a rokonsági rendszer, a főnökök hatalmát megerősítő politikai előmeneteli rend, anemhivatalos nyomásgyakorló csoportok és a magatartási szabályokat törzsi körülmények közöttfelülről szabályozó uralomgyakorlás módszereit ismerteti. E korai állam vezető rétege a kormányzócsoport területi és hajózási-monopóliuma alapján nyert privilégiumokat, s vált a brit gyarmatosításáltal cserében biztosított autonómia élvezőjévé. A kede főnökök ma is viselik az Etsu nya nuwä(„Király a Vizek Felett”) címet, és mint történelmükből láthatjuk, szó szerint is veszik, hogy megpróbáljanaknagyobb függetlenséget elérni az adózás, törvényhozás, a fegyver- és rabszolgakereskedelem,valamint általában a politikai irányítás területén. A kede főnök vezető szerepe ma amodern adminisztratív határok közé korlátozódik egy felsőbb, magasabb hatalom alárendeltjeként,akinek fel kellett adnia azt a szerepét, hogy a csoport mozgásait vezesse és ellenőrizze, és ezzel azország gazdasági és kulturális fejlődését irányítsa. A politikai elit szerepét ma már a közrendűeknyomásgyakorló szerepe korlátozza, akiknek szintúgy haszna van gyarmatosításból és uralkodóikpolitikai sikereiből. A legalsó osztály az „őslakosok”, akik a hagyomány szerint mitikus idők óta akedék alattvalói és a kedék érkezése előtt nem volt említésre méltó kultúrájuk. A gazdaságiegyüttműködés és a közösségi élet csak megerősíti a kedék területén fennálló politikai és törzsihatárokat. Ezek a tényezők nem fejtenek ki olyan integráló erőt, amely táplálhatná a politikairendszerhez való szolidaritást. Ezt a feladatot csak az ideológiai befolyás: a mitológia és a vallás töltibe. Ezek hatására a belső függésrendet az élelemtermelés módja határozza meg, a külső függés apolitikai egység mélyebben gyökerező érdekeihez és a Pax Britannicához kötődik. Természetfölöttiérvekkel támogatják az együttműködést: elhitetik, hogy a jelenlegi rendszer szükségszerű éspredesztinált. A vallás mint összetartó erő fokozatos eltűnése együtt jár az általa támogatottösszefogás általános hanyatlásával.T.C. Lewellen: Az állam evolúciója című írásában kifejti, hogy csak az emberi faj fejlesztette afőemlősöknél is meglevő alapvető adaptációt kulturális javakká. Ezek közül legjelentősebb aszimbólumok használata, amellyel az emberi lények kommunikálnak és gazdagítják mind az egyéni,mind a csoportideákat, ill. az elosztás, melyre - a reciprocitás alapján - a munkamegosztás is épül, sígy lehetővé válik az egyre inkább kidolgozott társadalmi szervezet létrejötte, mely összekapcsolja acsaládokon alapuló csoportokat. Különböző szaktekintélyek elvitatkoznak azon, hogyan lehetdefiniálni a korai állam jellemzőit, de senki sem vitathatja a jelentőségét, mivel ekkor jött létre egy újtípusú társadalom, mely szinte genetikai kódként hordozta magában a modern kor óriási nemzetállamait.190