Politikai antropológiai források - MEK

támogatni, s hozzáteszi: „csakis annak lesznek esélyei, aki csatlakozik az ortodox gaulle-istákcsaládjához és a liberális családhoz általában”.A liberális család fogalmára fényes jövő várt. A különféle csatlakozásokat és csoportosulásokatelemezve egyrészt észrevehetjük, hogy közeledik egymáshoz a Függetlenek ésParasztok csoportja, illetve az RI: „a kölcsönös bizalom és szívélyesség légkörében lezajlottmegbeszélések arra engednek következtetni, hogy megerősödhet a haladáspárti liberálisoknagy családja, amelyhez a függetlenek mindig is közelállónak éreztek magukhoz”. 1 Ez acsalád centrista, liberális, haladáspárti, de mindenekelőtt - viszonylag testetlen - „szellemicsalád”, amely azonban ügyel az olyan jól eleresztett egyéniségek integritására, mint magaGiscard d’Estaing, aki megkapta a Bardoux-család által 1871 óta birtokolt választókörzetet.A gaulle-ista család - az RPF-től az RPR-ig - más képet mutat: először is nem egyéniségeket,hanem „útitársakat” tömörít. A rituálé életben tartja a kissé középkori hangulatú „útitársakcsoportját”, amely de Gaulle-t végigkíséri dicsőséges útján. Ott vannak a „báróknak” nevezettlovagok: Chaban, Debré, Foccart, Frey, Guichard, Lefranc, Pompidou, akik hetente együttreggeliznek. Ám a csapat zömét azok alkotják, akik nem dicsekedhetnek a „történelmi gaulleista”címével, s akik a „tömörülés” formáját választják működésükhöz. Felhívások, mozgósítás- a családot mintha csak az előrevivő lendület éltetné; a tűz táplálásáról rendszeresengondoskodni kell, s a család olyan barátságos közegként jelenik meg, amelynek tagjaitársadalmi hovatartozásuktól függetlenül a nagymisére együtt mennek. Se távol, se közel nememlékeztet semmi a liberálisok családjára jellemző „stílusra”. Az útitársak és a függetlenekközött nagy a távolság.Az elemzett szemantikai mezőben a család a szervezet ellenpólusa; de paradox módon, alegstrukturáltabb szerveződés, a kommunista párt nem tétovázik saját magát - leghivatottabbvezetőinek szavaival - családként definiálni. A kommunista pártot elhagyók nem rejtik vékaalá nosztalgiájukat, amikor felidézik az aktivisták közötti kapcsolatok intenzitását, azösszetartozás érzését, egyszóval a családias hangulatot, amelyet a tegeződés szimbolizál. Akommunista párton belül a család gondolatát Aragon-nak a Kommunista ember-re vonatkozóreflexióival illusztrálhatjuk, amelyek a család kommunista felfogását ütköztetik a jobboldaléval:„S a mindig nagybetűvel írott Család nevében ez a Kétszáz Család szétveri a franciacsaládokat, elszakítják a gyermekeket anyjuktól, akit börtönbe vetnek, németországikényszermunkára küldik a férjeket és az apákat”. 2A francia politikai ideológiában sokáig hatott e kétszáz család szimbóluma. Ők alkották apénz falát, amelybe a dolgozó tömegek beleütköztek, s Aragon szerint ők voltak a legtradicionálisabbcsaládkép szorgalmazói is. Családon a kommunisták egészen mást értenek: „Annakbizonyítékát, hogy a kommunista számára mit jelent a család, abban láthatjuk, hogy pártjamegszólítására nem talált gyöngédebb szót, mint ezt: a családom”. 3 A párt mint család - ez aza szent kötelék, amelyért az egyén még saját családi életét is feláldozza. Ez a családképegyébként jócskán mesterséges jellegű. A jobboldali tradicionalista felfogásban uralkodónaturalista modellel ellentétben a kommunista család olyan, a semmiből teremtett új forma,amelynek rátelepedése a mindennapi társadalmi kapcsolatokra néha problematikusnak tűnhet.Az eltérés tetten érhető a szóhasználatban is, a nevezetes tegeződés formájában. Ez a jelenségaz általános fejlődés eredményeképpen mára már rendeződött, de Thorez számára még eléggé1A. Pinay és V. Giscard d’Estaing közös közleménye 1970. jún. 9-én.2 Aragon (1946: 32), idézi Mer (1977: 139).3 Uo.111