Politikai antropológiai források - MEK

E. Ensering *A helyi vallási vezetők hagyományos és jelenlegiszerepe Preangerben, Nyugat-Jáván **BevezetésNyolcvan évvel ezelőtt, 1906-ban Dr. C. Snouck Hurgronje, a Holland Indiai *** Bel- és ArabÜgyek Tanácsosa figyelmeztetett, hogy az iszlám korántsem olyan statikus, mint azt általábanfeltételezik. Ez a vallás alapvető változásokon ment keresztül, de ezek oly lassan történtek,oly finom módon és oly távoli vidékeken, hogy ‘bár szemünk előtt játszódtak le, azokszámára, akik nem végeznek alapos tanulmányokat e témában, rejtve maradnak’ (SnouckHurgronje 1906:280).A gyarmati kormány a vallás területén formálisan a be-nem-avatkozás elvét követte. Avalóságban azonban igencsak „törődött” az iszlám kérdéssel, de saját formális szerepét apanghuluk kinevezésében szabta meg. A panghuluk hivatalnokok voltak, akik a vallásiítélkezést gyakorolták és általánosságban a vallási ügyek felügyeletét végezték. Informálisanazonban a gyarmati kormány a vallási vezetés hagyományosan uralkodó elitjének elidegenítéséreés az iszlám politikai mobilizálhatóságának korlátozására törekedett. E második felettazonban a század második évtizedére teljességgel kontrollt vesztett. Erre később mégvisszatérünk.A dekolonizáció óta, úgy tűnik, az indonéz kormány a régi be-nem-avatkozó politikátfolytatja, valójában azonban csak azután, hogy 1945-ben éles harc alakult ki a szekuláris államszószólói, illetve az iszlám állam támogatói között. 1945 júniusában néhány iszlám vezetőbeleegyezett, hogy kompromisszumot keressenek. Így jött létre a Jakarta Charta. Alegfontosabb mondat a Chartában az volt, mely kiköti, hogy az állam az Istenben való hitenalapulna, ‘az iszlám követőinek azzal a kötelességével, hogy az iszlám törvényhozástkövessék’ (dengan kewadjiban mendjalankan Sjari’ at Kslam bagi pemeluk-pemeluknja). Ez akitétel ‘a hét szó’ néven vált ismertté (Boland 1971:27). Akkor Sukarno és követői szándékaaz volt, hogy ez a hét szó bekerüljön az alkotmány előterjesztés bevezetőjébe. 1945 július 16-án érzelmes és sürgető beszédben kérte az ellenpárt támogatását, hogy ezt a záradékotelfogadják, ily módon áldozatot hozva a népnek és az országnak (Boland 1971:33).Ugyanabban a hónapban azonban, éppúgy a szélsőséges muzulmánok, mint a ‘szekularisták’ellenállása révén az illető passzust törölték a bevezetőből. ‘A hét szó’ ekkor, ismét csakSukarno ösztönzésére, a muzulmánok részleges kárpótlására, bekerült az Alkotmányszövegébe. Amikor 1945 augusztus 17-én a szükség úgy hozta, ‘a hét szót’ ismét törölték aszövegből, mivel a van Hatta vezetése alatt folytatott informális megbeszéléseken arra akövetkeztetésre jutottak, hogy Indonézia valójában csak akkor tud egységessé válni és az ismaradni, ha az Alkotmány semmi olyat nem tartalmaz, ami közvetlen kapcsolatban van az*E. ENSERING az Universiteit van Amsterdam Könyv- és Bibliatudományi szakcsoportjának tanára.Szakterülete az indonéziai szociál-ökonómiai változások a parasztok és vezetőik körében. Korábbi publikációi:‘Sarekat Iszlám B osztaga; Egy iszlám ellenállási mozgalom’. Elérhető: Langswater 239, 1069 TS Amsterdam.** E. Ensering De traditionele en hedendaagse rol van lokale religieuze leiders in de Preanger, West-Java, In:Bijdragen tot de Taal-, land- en volkenkunde, 1987 (143), 2-3, 267-292. pp., Foris Publications Holland/USA.*** Indonézia (a ford.)