Politikai antropológiai források - MEK

Az akció-teoretikus antropológusok elmélyítették azoknak a dinamikus folyamatoknak amegértését, amelyeket a hatalomért folyó harc foglal magába, nemcsak a változó társadalmakban,hanem a hagyományos társadalmakban is. Mikroszkópot használtak, hogy megmutassáknekünk a politikát józan paraszti szinten és a szókincsünkbe illesztettek számos értékes kifejezést,elnevezve a „nem csoport-alapú„ (‘non-group’) közösségeket: „frakció” (‘fraction’),„egocentrikus hálózat” (‘egocentric network’), „eljárás készlet” (‘action set’). Egy nemrégibenmegjelent könyvben, Bailey (1969) bemutatja és tárgyalja olyan fogalmak és terminusoktömegét, amelyek arra rendeltettek, hogy figyelmes és mélyreható módon foglalkozzanak apolitikai viselkedésmód finomságaival ezen a szinten. Ezek a fogalmak és terminusokfigyelmünket a csoportosulások típusaira és a politikai interakciók folyamataira irányítják,amelyek eleddig elkerülték a figyelmünket, és így fontos eszközökkel lát el bennünket nemcsak az elemzéshez, hanem a terepen történő adatgyűjtéshez is. Amikor azonban egyirányzatot a végletekig dicsérnek és adják elő, ahogy Boissevain (1968) teszi, mint a „régimódszerek” helyettesítőjét, egyoldalúvá válik és így a társadalmi valóság egy torz képét adja.Hasonlattal élve, az a mikroszkóp, amelyet ez az iskola tart a kezében, olyan hatékony aszemélyes politikai interakciók részleteinek feltárásában, amitől már hatástalan, vagy túlelmosódott ahhoz, hogy visszatükrözze a társadalom szélesebb strukturális vonásait.Boissevain-nek természetesen igaza van abban az állításában, hogy az individuum előbbi acsoportnál, de csak akkor, ha a biológiai individuumra utal. Akárhogy is a társadalomban,nem biológiai individuumokkal foglalkozunk, hanem szociális lényekkel. Az „emberitermészet” nagyobbik részét a társadalomtól szerezzük a szocializáción keresztül. AhogyMead (1934) megmutatja, az öntudat, az „én” fogalmának megtestesülése az ember számáramás emberekkel való interakció során érhető el, akikkel szimbólumok útján kommunikál. Azember beleszületik egy kultúrával és struktúrával rendelkező társadalomba, amely alakítanifogja Őt. Ez a szociokulturális valóság egy objektív tény, amellyel a külvilág felől találkozik.Ilyen értelemben a csoport elsődlegesebb az individuumnál. Ez nem jelenti azt, hogy az embereltörpül e valóság mellett, és hogy természete és akarata determinált lesz általa. Az emberkifejleszt egy saját autonómiát, saját „énjét”, amellyel reagál a társadalomra. Ezáltal az emberés társadalom kapcsolata dialektikus (Radcliffe-Brown 1952:193-4; Berger & Luckman1967). Nem túlozhatjuk el azonban az ember saját csoportjától való függetlenségének mértékét.Például, a mi társadalmunkban úgy gondoljuk, szabadon választjuk meg házastársunkat,hogy szerelemből kötünk házasságot. Ahogy azonban számos a mai ipari társadalmakbanvégzett tanulmány kimutatta, többségünk vele társadalmilag egyenrangúval köt házasságot.Az antropológusok ezt osztály endogámiának nevezik. Endogámia, mint mi mindannyiantudjuk, a csoport határok fenntartásának egy mechanizmusa és arra szolgál, hogy azoktagságát zártkörűvé tegye, meggátolva a nem kívánatos kívülállók behatolását. Az iparilagfejletlen társadalmakban, mint a hagyományos indiai társadalomban az endogámia formálisanintézményesült. A mi társadalmunkban formálisan nem intézményesült, hanem ehelyett, egyszövevényes leginkább öntudatlan módon megvalósuló kényszerré vált, olyan szimbólumoktömegének működésén keresztül, amelyeket szocializáció során tettünk magunkévá. A státuscsoportok, amelyekhez tartozunk, speciális „ágenseket”, speciális szimbólumokat ültetnekszemélyiségünkbe és érzékenyebbé tesznek bennünket az ellenkező nem egyes kategóriáiramint másokra. Amikor magunkévá tesszük a szimbolikus magatartásmódot, egy státus csoportsajátos „életstílusának” velejáróját, akkor valósában, ennek következtében automatikusanmagunkévá tesszük azon csoport tilalmait és kollektív magatartásformáit. Ez azt jelenti, hogymég akkor is amikor úgy érezzük, hogy saját motivációinkat követve szabad individuumkéntcselekszünk, lehet, hogy valójában, egy csoport tagjaként cselekszünk. A csoportok sajáttagjaik cselekedetein keresztül cselekszenek. Egy választási kampány alatt jelöltek, ügynökök,közvetítők és szavazók manipulálják egymást, saját érdekeiket követve. Frakciókat, eljárási138