Politikai antropológiai források - MEK

létre, ami a mezőgazdaságnak, a régensek kasszáinak és a vallási hivatalnokoknak egyarántjavára vált (Ensering, 1982:42).Ez a tény szolgáltatja a kulcsot ahhoz a furcsa koalícióhoz, mely a helyi vallási hivatalnokokés a régensek között jött létre Preangerben. Ez a kapcsolat később a régensek és a panghulunemzetség közötti házasságok révén még szorosabbra fonódott. Abban az időben tehát avérrokonságon keresztül egy iszlám oligarchia jött létre, mely meglehetősen abszolút erőtképviselt a nép fölött. Egy olyan hatalom, mely az alacsonyabb rendű földbirtokos nemességenkeresztül éreztette erejét, egészen a legkisebb településekig (Ensering 1982:45). Ez egyolyan szociális struktúra volt, mely egészen a 20. századig hatott 2 , sőt feltehetőleg jelenleg iskimutatható.1870-ben megszüntették a Preanger rendszert. Törvényileg meghatározták, hogy arégenseknek nincs joga adót szedni sem pénzben, sem természetben, sem munkában. Szinténelvették tőlük a tisztviselők kinevezésének jogát (Staatsblad van Nederlandsch-Indië 1870,122, 1. cikk). A helyi vezetőket ezentúl a kormányzó-generális nevezte ki és bocsátotta el és akormány fizette őket. Nagyon fontos, hogy ettől kezdve a vallási tisztségviselők tartózkodtakmindennemű fáradozástól, ami a mezőgazdasággal bármilyen nemű kapcsolatban állt. Delegalább három módon informálisan megtartotta befolyását a muzulmán papság.Elsőként ott voltak a panghuluk, a vallási ítélkezéssel megbízott mecsetvezetők, akiket agyarmati hatalom nevezett ki. Általánosan ismert volt, hogy a papságot az örökségekfelosztásában végzett fáradozásáért földdel kellett megfizetni, ‘természetesen titkosan, s ígyezek a földek a faluközösségek (desa) földbér-oklevelein is strómanok neve alatt szerepeltek’,írja Scheltema (Scheltema 1927/28:300).Másodszor: mivel a papi elit, a fentnevezett szabályzatok miatt fontos erőpozíciójátelvesztette, meghagyták neki azt a jogot, hogy vallási adókat szedjen: a djakatot és a pitrahot,‘a Koránnal és az uralkodó helyi szokásokkal összhangban’. A helyi és gyarmati tudósításokszerint ezek elméletileg önkéntes adományok voltak, de a valóságban fenyegetések révénjelentős összegeket csikartak ki, mivel a falusiak ezeket továbbra is mint kötelező adókattekintették és a pénzt is ilyen módon szedték be (m.v.o. Boissevain kormányzó). A régenscsaládokkalvaló rokonsági kapcsolatok révén a papság a Preanger-rendszer megszűnése utántovábbra is képes volt arra, hogy a népet nagy mértékben a hatása alá vonja.Egy harmadik faktor, hogy a hivatali földek, a régenseké éppúgy, mint a papságé 1870 előttörökölhetőek voltak. Preangerről már 1800 körülről tudjuk, hogy az örökölhető magántulajdonmegszokottnak számított (De Haan 1910/12 I:371) és Crawfurd 1813-ban azt írja erről aterületről, hogy a sawahoknak * csak akkor volt értékük, ha magán- vagy örökölhető tulajdonkéntvoltak megszerezhetőek (Scheltema 1927/28:277). Jáva más területeivel szemben azörökölhető személyes földtulajdon jelenléte jellemző vonás Preangerben. Épp ezért nem tűniklehetetlennek, hogy miután 1870-ben a hivatalnoki földtulajdont megszüntették, a vallásivezetők az igen tetemes vallási adókat földbe fektették. Annál is valószínűbbnek látszik ez,mivel Boissevain kormányzó az Átadás Emlékeiben, 1911-ben, azt írja, hogy a terhek, melyeka nép vállára nehezedtek valamivel elviselhetőbbek lehettek volna, ha a bevétel egy részét anépnek szentelték volna jótékony és hasznos célokra. A bevételek azonban kizárólag a papság2 Ilyennek tűnik Garut régense, Raden Adipati Aria Wiratanoedatan VIII., aki 1871-től 1915-ig töltötte beposztját, megházasodva egy ismert garuti panghulu, Raden Hadji Moehamad Moesa lányával (m.v.o. De Steurskormányzó).* beültetett rizsföld (a ford.)51