Politikai antropológiai források - MEK

kerül sor a gyermek névadásához kötődő rituális vadászatra; mihelyst megkezdődnek a fájdalmak,az apa elmegy az erdőbe, hogy megöljön egy lehetőleg nagy és erős állatot - például egytapírt, jaguárt vagy vaddisznót -, amiről a gyermek a nevét kapja. Az elhunytak koponyáit egybizonyos ideig a kunyhókban őrzik, aztán áthelyezik - ugyanis a halál elleni oltalomnaktekintik és nagyfokú gyógyító hatást tulajdonítanak neki: a betegek fájó testrészükhözdörgölik, hogy így enyhülést találjanak.Paraguay keleti részének őserdeiben él egy másik guarani nyelvű zsákmányoló nép, a guayakí,vagy ahogy magukat nevezik: aché, akik az utóbbi időkig elhúzódtak mindenfajta rendszeresetnológiai kutatás elől, ellenséges viselkedésük és szélsőségesen nomád életformájukvédelmében. Egykor valószínűleg kukoricát termesztettek, de még zölden gyűjtötték be és ígyfogyasztották; ma étrendjük alapvető növénye a vadpálma „pindó” (Cocos romanzoffiana),melynek ligeteit a teljes kimerülésig használják. Miután elfogyasztják a gyümölcsöt és acserjét, elpusztítva így a növényt, a törzsből hasonló lisztet készítenek, mint a warrauk a„moriche” pálmából, de ez annál kevésbé tápláló. Előszeretettel fogyasztják a nagy lárvákat,amiket ennek a növénynek rohadt törzsében találnak. Második fontos táplálékuk a méz, amitúgy szereznek meg, hogy - állatszőrrel és emberhajjal kevert növényi rostokból készültkötéllel - felmásznak arra a fára, ahol a méhek letelepedtek, és kiszedik kaptárukból a lépetkőfejsze segítségével, aminek nyelébe, annak elvastagodó részébe rögzítik az élét.Főként az év kedvezőbb felében, szeptembertől februárig halásznak és gyűjtögetnek, míg akedvezőtlenebb évszakban márciustól augusztusig íjjal és veremcsapdákkal vadászva szerziktáplálékukat. A guayakik az ellenségektől való félelem miatt az őserdő sűrűjében, a vízfolyásoktóltávol táboroznak le, családok közt felosztott, körülkerített tisztásokon, melyeknekközepén ég a tűz, esős napokon pedig egyszerű tetőfélék alá húzódnak. A földön vagy apindópálma leveléből készített gyékényen alszanak, ezt az anyagot használják a széles homlokpántosnagy szállítókosarak készítéséhez is. Viasszal vagy gyantával bekent kosarak szolgálnaka víz tárolására, de kis gömbölyű agyagedényeket is használnak. Itt is fontos eszköz arágcsáló-fogazatú éllel ellátott kés, amit gyakran kötéllel a nyakba akasztva hordanak.Születés és halál, ember és állat, vadászat és kannibalizmus - ez utóbbit az elmúlt évekig folytatták- a legújabb tudományos kutatások szerint egységes társadalmi-vallási komplexumotalkotnak, ami a guayakik szellemi kultúrájának magját képezi. Az újszülöttet arról az állatrólnevezik el, amit az anya terhességének utolsó időszakában fogyasztott, és aminek húsa létrehoztaa gyermek húsát. A betegséget és a halált az állatok húsa lenyelésének tulajdonítják,amelyek bosszút akarnak állni az emberen, aki megölte őket; ugyanez érvényes a jaguártámadásáltal okozott halálra is, ami a vadász valamilyen túlkapása megbüntetésének gondolnak.Másfelől a jaguár egy elhunyt személy megtestesülése is lehet; ezzel kapcsolatbanemlítésre méltó az a tény, hogy a jaguárszőrből készült, kúp alakú sapka - ami ahhoz hasonló,amit a nambikvarák és a guatok hordanak - a vadász és a harci öltözék legfontosabb darabja.Gyilkosság és vérbosszú esetén a gyilkos az áldozattal szemben ugyanúgy viselkedik, mint avadász a zsákmányával szemben: azaz nem kell megkóstolnia a húsát, és ugyanakkor nem kelltiszteletben tartania azokat a táplálkozással kapcsolatos tabukat, amiket betart néhány másvadászott állatfajtával szemben. Különben minden más, saját vagy másik csoport halottjátmindenféle gátlás nélkül megeszik. A terhes nők is részt vesznek az emberevési lakomán, azújszülöttek pedig annak a halottnak a nevét kapják, akit az anyjuk megevett. Mégis vankülönbség az állatok viselkedéséhez képest: ugyanis a halottak csontjait elégetik, hogy lelkükjobbik fele a füsttel az égbe szálljon, miközben a rosszabb, amiből a gonosz szellem születhet,amennyire lehetséges, elpusztul.40