Politikai antropológiai források - MEK

tapasztalatként fogalmazódik meg az, hogy a primitív kultúrák megközelítésében nemcsak akommunikációs nehézségek, nyelvi határok és életviteli próbatételek nehezítik az értékmentesfeltárást, de gyakorta a legfőbb akadálya a valódi megismerésnek a kutató személye, hozottismeretanyaga, értékrendje is. Ezzel Henley visszavezet bennünket ahhoz a gondolatkörhöz,amelyben első kalauzunk Münzel volt.Az őserdei marginális kultúrák ismertetése a szerzők vállalt feladata - s valljuk be, afolyómenti kultúrák nomád népeinek életmódjáról, szokásrendszeréről, sajátos gazdálkodásiés szellemi kultúrájáról ma már majdnem közismertek ezek a változatok. A tanulmányokérdeme (esetenként több mint negyedszázaddal ezelőtt kelt írások ezek), hogy azidőtájtnéhány francia és német antropológust leszámítva alig-alig volt elmélyült érdeklődés a délamerikaiföldrész máig „érintetlen” nomádjai iránt. E dolgozatok korántsem a teljességigényével tekintik át a dél-amerikai földrész törzsi vagy horda-társadalmait, s e tekintetbenszámos kiegészítésre szorulnak ma már. Azonban a nomád életmód (amely a szerzők által ittotthasznált „ősi” vagy „archaikus” jelleg helyett legalább annyira a „kortárs” jelzővel lenneillethető) számos elemének, s annak a komplex kultúrának, teljes életvilágnak érintőlegesábrázolása, melyet a szerzők célba vesznek, igencsak arról szól, hogy bármely pontján a Földnek,bármely történeti korban és bármiféle változáskényszer mellett is éppoly kerek egészekezek a kultúrák, mint a „modernség” vagy az európai mintájú civilizáció vívmányaikéntkörülünnepelt más „minták”. Semmivel sem szelídebbek, semmivel sem kiszolgáltatottabbak,semmiképp sem alacsonyabb rendűek, mint a román parasztoké, a brit tengerészeti hivatalnokoké,a lapp pásztoroké vagy a chicagói biztosítótársaságok fővállalkozóié. Talán egyfajtakihívásként értelmezhető, s mégis mosolyognivalóan naivnak tetszik, hogy az ubde neherekvagy az achék már nevükben, etnikai önbesorolásukban is hordják a megkülönböztető (egybenátfogó) jelentést: „emberek”. Hol jobbak, hol félelmesebbek, hol elesettebbek, mint mások, deéppúgy emberek. S ha a szerzők csupán erre figyelmeztetnek e rövid regionális ismertetőkkel,már érdemes volt írásaikra odafigyelnük.A szerzők egyenként is, együtt is a dél-amerikai bennszülött csoportokról, törzsi vagyhordatársadalmak helyzetéről szólnak, vagyis olyanokról, amelyek az államiság szintje alattélnek. S éppen mert a kontraszt erősségét kívánjuk hangsúlyozni, került „kötetünkbe” aNyugat-Jáva államosodott világának konfliktusait bemutató Ensering-tanulmány, amelyből azis kiderül, hogy nemcsak eltérő etnokulturális típusú (vadász, gyűjtögető, növénytermesztő,állattartó, vándorló, „gyalogos” és „csónakos”, stb.) „primitív társadalmak” vannak, s nemcsaka gazdaság, a politika, a vallás, a kultúra mentén meghúzható szintvonalak vannak,amelyek alapján az idealizált társadalmi „fejlődés” is különböző lehet, hanem a kultúrákinstallációját, eltérő tartalmait, sajátos céljait illetően is összehasonlítások végezhetők. A„primitívség” (a szó félremagyarázott, „elmaradottságként” vett értelmében) olykor korántsemaz ősi kultúrákat jellemzi, hanem sokkal inkább a modern fejlett kultúrákat vagy kvázimodernizáltpolitikai- és nemzetállamokat. A genocídium, a népirtás modern eszközkészletévelrendelkező, ám pusztító ősi elven működő, érdekeit totális intoleranciával érvényesítő„kultúra” azonban aligha szolgál rá a tradicionális viszonyok között megszokott „megbocsátással”való összehasonlításra. A bennszülött kultúrák védekező eszköztára annyiban perszetényleg „primitív”, hogy a pusztító hatást, az ellenfél megsemmisítését valóban kezdetleges,kevésbé hatékony eszközökkel próbálja elérni, mint az etnocídium kortárs irányzatai.A kultúra, amely a nyelv, a politikai szervezet, a területi hovátartozás, a csoportjellemvonásokeloszlása, a helyi közösségi struktúrák komplexitása és az ökológiai egyensúly szerint eltérőemberi-társadalmi egységeket, differenciált etnikai csoport-sajátosságokat hoz létre, skülönösen az etnikai kultúrák nem az áldozatok számával mérik hatékonyságukat, nem a6