Politikai antropológiai források - MEK

mozgalmait sokkal jobban táplálta az iszlám, mint a nacionalizmus egészen a 20-as évekig.Mind a mai napig a nemzeti mozgalmak és a nemzeti karrieristák, mint a csecsen elnökDudajev, vallási érveléssel is élnek.6. Meg kell még említeni, hogy etnikai vagy területi konfliktus „tiszta formában” nem létezik.Ezek csak több tényező együttállása esetén válnak konfliktusforrássá, melyhez gazdasági,társadalmi és környezeti folyamatok is hozzájárulnak, nem is beszélve az elitek nemzeti alapúpolitizálásra való hajlamáról, melyek önös érdekek szekértolóivá tehetnek egész nemzetimozgalmakat. A posztszovjet nacionalizmusok és konfliktusok története ugyanis tele vanolyan szereplőkkel, mint a csecsen elnök, Dudajev.Konfliktuskezelés és konfliktusszabályozásAmi valamennyi konfliktushelyzetet olyan komollyá teszi, az a rendíthetetlen hit a történelmijog igazságában. Történelmi, gyakran a homályos múltba vesző érvelések - például annakkérdésében, hogy a Karabah-hegység örmény vagy azerbajdzsáni -, spekulatív településihistóriák annak kiderítésére, hogy ki hol volt előbb, a nemzetközi jog elé helyeződnek ilyenkérdésekben. Éppen annak a régiónak a népcsoportjai zárkóznak be valamiféle nemzetállamielszigetelődésbe, melynek történelmi tapasztalatai csak a többnemzetiségű együttélésselkapcsolatban vannak. Azokon a területeken, ahol a konfliktus katonai megoldásához fordulnak,a kompromisszumkészséget egy áldozatcsapda akadályozza meg. Beképzelik maguknak,hogy ha egy ügy érdekében emberek haltak meg, akkor azt az ügyet nem szabad feladni,hiszen akkor elismerjük, hogy értelmetlenül haltak meg. A konfliktust tehát az első néhányáldozat tehertételén máris lehet folytatni. Az erőszak, a fegyverkezés és az etnikai leszámolásezek után egy olyan ördögi folyamatot indít be, amelyet igen nehéz megállítani. Nehezíti akonfliktuskezelést, hogy olyan területekről van szó, melyek egészen a közelmúltig fehérfoltnak számítottak a nyugati hatalmak szemében. Ez meglehetősen elriasztó módon hat anemzetközi felelősségre. Ennek következtében nő Oroszország elfogadása mint rendteremtőállamé ebben a régióban és az egész volt exszovjet térségben. Ennek kapcsán látszik azonban,hogy Oroszország mint a Szovjetunió örököse szintén a szovjet birodalom negatív örökségeithordozza, és nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi konfliktusok jelentős része éppen a szovjet és azazt megelőző nagyorosz nemzetiségpolitika hibája, és nem a népek rossz magaviseletének éskorlátoltságának következménye.Az etno-territoriális konfliktusok térképe a FÁK területén több elméleti konfliktust, mintvalódi háborús övezetet tartalmaz. Az utóbbi két évben harci cselekmények zajlottakAzerbajdzsánban (Karabah), Grúziában (Abházia), az Észak-Kaukázusban (Oszétföld-Ingusföld,Csecsenföld) és Moldáviában (Transnistria). A véres tadzsikisztáni polgárháborút nemkülönböző népcsoportok vívták, hanem egyes tadzsik csoportosulások egymás ellen. Akonfliktusokon látszik, hogy egy etnikumok közötti feszültség milyen gyorsan alakulhat átvéres területi háborúvá. Éppen ezért és a jövőbeni nemzetközi beavatkozás érdekében anemzetközi szervezeteknek igen alaposan fel kell tárniuk a szétesett Szovjetunió etnikaiterületitérképét.Mi tehát a végeredménye egy kommunista többnemzetiségű képződmény szétesésének?A népek függetlenségi mozgalmai, melyeket a kommunista nemzetiségpolitika területi,nemzeti létet biztosító többnemzetiségű szövetségi államok keretében (Jugoszlávia, Szovjetunió)egyenrangúvá tett a nemzeti önrendelkezéssel, a saját, etnikai tartalmú állammal. Ehhezképest a népek egyre kisebb mértékben érezték ezt etnikai létük garanciájának. Ezzelpárhuzamosan olyan elképzelések vesztek ki a politikai arzenálból, mint a századforduló156