Politikai antropológiai források - MEK

gusok olvasnák egymás műveit, az egyes kutatások gyakorta elszigeteltnek tűnnek és sokszornem épülnek eléggé a korábbi kutatásokra.Bár a megközelítési módok széles skálája figyelhető meg, van jópár figyelemreméltóhiányosság is. A process approach és az akcióelmélet hajlamosak egyre nagyobb hangsúlytfektetni a kognícióra, a döntéshozásra és a motivációra. A materialista perspektíva elmaradtvalahol útközben. Vég nélkül születnek az elemzések arról, hogyan manipulálják a politikaidrámák szereplői a jelképeket, szabályokat, normákat és szokásokat, de vajmi kevesetfoglalkoztak azzal, hogyan manipulálják a természeti, megfogható forrásokat, illetve hogyanhatnak ezek a források rájuk. A szociálantropológia egyik ígéretesebb fejleménye voltökológiai elvek felhasználása annak bemutatásához, hogyan alkalmazkodnak a különbözőtársadalmi formációk a környezet változásaihoz - ez az orientáció igen értékesnek bizonyulhata politikai viselkedés értelmezése során. A politika kutatói mindeddig szintén figyelmen kívülhagyták a kulturális antropológián belül megfigyelhető tendenciát a nagyobb mértékűkvantifikálásra.Mivel rendszeresen jelennek meg az újabb és újabb politikai tanulmányok, várható, hogy ezeka hiányosságok nem lesznek hosszúéletűek. Ezen a ponton azonban a lényeg nem a mégkisebb területre összpontosító etnográfiák megalkotása - bár természetesen ezek is értékesek -,hanem a már meglévő anyag összefogása valamilyen koherens rendszerben.Az első nagyobb kihívás tehát a rengeteg elszigetelt elemzés nagyobbléptékű elmélettékovácsolásával értelmessé tenni a politikai antropológiát. A második pedig a politikaiantropológia relevánssá tétele. Ezen a téren nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni mindazt,ami akcióantropológia néven vonult be a szakterminológiába (és nem keverendő össze ajóindulatúbb akcióelmélettel). Szinte elkerülhetetlen, hogy az az antropológus, aki a hatalomműködését vizsgálja a modern társadalomban, sokkal többet tudjon meg e hatalom hatásairól,mint amennyit egyáltalán szeretne. Az „elnyomás” például egy igen szép szó, amikor egykoktélpartin ejti el az ember, hogy fogjon magának egy hozzá hasonló liberálist, azonban igencsúnya szóvá válik, amint leereszkedünk a valódi elnyomottak szintjére, akik a legvalódibbmódon éheznek, szükséget szenvednek, és talán kínozzák és megölik őket. Az antropológusokérzelmi ingerküszöbe egyénenként változó, így nincs is mód meghatározni azt a pontot,amelyen túl a tisztán tudományos kutatás aktív ellenállásba fordul. Az akcióantropológia(többnyire meddő) kísérlet arra, hogy éppen azokat a hatalmakat, amelyeket tanulmányoznikezdtünk, konfrontáljuk az objektivitás ilyetén illúziójával és megpróbáljuk legalább anyilvános feltárás által orvosolni a hatalom modern értelmezéséből fakadó hibák némelyikét.A Cultural Survival (kulturális túlélés) talán a legismertebb a specifikusan antropológiaiakciócsoportok közül. Egyszerre működik nyomásgyakorló csoportként, a forrásokat kézbentartani próbáló központként és kommunikációs hálózatként, melynek célja a világszerteveszélyeztetett hagyományos társadalmak védelme. Bár az ilyen csoportok az antropológiaegészéhez, sőt az emberiség egészéhez tartoznak, a politikai antropológusok különösen sokattehetnek az elnyomó rendszerek feltárásáért és elemzéséért, illetve, ami nem kevésbélényeges, a változtatás gyakorlati lépéseinek kidolgozásáért.A jövő dönti el, képes lesz-e a politikai antropológia koherennsé és a modern világváltozásaival járó problémák szempontjából relevánssá válni, de az mindenesetre biztos, hogytöbbé nem térhet ki eme feladatok elől arra hivatkozva, hogy még gyermekcipőben jár. Amodern antropológia nem egy kiemelkedő jelentőségű műve nyert besorolást a „politikaiantropológia” címkével jelölt rubrikába. Kétségtelenül lesz folytatás.127